Manapság nagy divat lett szapulni a gonosz gyógyszergyárakat, akik a profit érdekében lefizetik az orvosokat és képesek olyan gyógyszereket forgalmazni amitől nem lehet meggyógyulni, hogy még több gyógyszert egyen az ember és még több haszna legyen.

Bizony, bizony. Azért költenek biztos milliókat kutatásra, laboratóriumok fejlesztésére, kísérletek finanszírozására, hogy ártsanak. Gyógyszerészek, kutatóorvosok azért tanulnak hosszú-hosszú évekig, hogy kitalálják, hogy tegyék el láb alól az emberiséget. A penicilint is azért találta fel Fleming, és azért gyártottak belőle gyógyszert, hogy ártsanak az emberiségnek.

A II. Világháborúban bizony ez a gyógyszer jelentősen csökkentette a sebfertőzés tüneteit és az emiatti elhalálozást. Aztán itt vannak a világméretű járványok, a gyermekbetegségek, a fertőző betegségek...stb. Valahogy a „gonosz” gyógyszercégek ezekre kínálnak megoldásokat úgy, hogy nem kevés, sokszor évtizedekig tartó kutatás és kísérletezés van mögötte. Ellenőrzött kísérletek sora bizonyítja egy-egy gyógyszer hatását. Gyermekkorban beadott oltásoknak köszönhetően megszűntek a gyermekbénulások, és sok súlyos szövődményekkel járó egyéb betegségek.

„Modern” szülő már nem oltatja be gyermekét. Angliában kezdődött ez a divat és a már évtizedek óta elfeledett betegségek szinte országos járványok formájában él újra. Derék szülők autizmustól féltik gyermeküket, a bénulástól nem !!

De nézzük csak a logikát: a gyógyszer cégek olyan gyógyszereket gyártanak amitől az ember nem gyógyul meg és így ösztönzi további gyógyszerszedésre. Normális???? Ha én egy gyógyszertől nem leszek jobban miért is szedném tovább? Ha egy fejfájás csillapító nem használ miért is venném be legközelebb??? Nem találom a logikát!

Viszont itt vannak a mi önzetlen (3 hónapos gyorstalpalót végzett) természetgyógyászaink (tisztelet a kivételnek) , akik megmentenek minket a fertőtől. Itt aztán nagy a választék. Kaphatunk olyan tanácsot is akár, hogy együnk napi egy kiló citromot és megment minden bajtól, de hallottam már olyat is, hogy elegendő napi 4 liter vizet inni és semmi bajunk se lesz az életben. A tárház kimeríthetetlen, hiszen minden nap hallhatunk egy új csodanövény megtalálásáról az őserdőben, amit persze a nehéz körülmények és a szállítás miatt igen borsos áron vehetünk meg, viszont az életünket menthetjük meg vele. Aztán itt vannak az onco-shop-ok, ez aztán a csoda hely!!! Egy olyan D-vitamin 3000-t amit a gyógyszertárban 378 ft-ért megkapok ott bizony 4500 ft-ot is megér. A tanácsadó hölgy (nem eladó, az sértés lenne számára) kellő áhítattal kínál nekünk csoda gyógyteákat, aminek ha jól utána jár az ember és bemegy egy patikába, bizony megkaphatja pár száz ft-ért ún.barnacsomagos változatban. Ez nem olyan szép csomag, de esküszöm ugyanaz van benne. Szóval ki használ ki kit ?????

Arra gondolt-e valaki miért van az ilyen készítményekre az írva, hogy gyógyhatású készítmény? Mert nem tudják bebizonyítani, hogy van-e gyógyhatása. Csak a bizonyított gyógyhatásra lehet ráírni, hogy gyógyszer! Tehát lehet gyógyhatása, de nem gyógyít meg. Akkor miért is kerül olyan sokba?

Erre még a sajtó is rátesz, hiszen épp nemrég hallottam, hogy XY színészünk milyen természetgyógyászati módszerrel gyógyul, azt persze elfelejtik mondani, hogy előtte végigcsinálta a sugárkezelést és a kemót, persze azok biztosan semmit se tettek a gyógyulásához, hiszen mikor ezekkel végzett elment a természetgyógyászhoz, az megitatta a csodateájával és lőn semmi baja.

Aztán szeretik még szidni a gonosz orvosokat akik képesek elfogadni hálapénzt. Bizony, a havi 150 ezres fizetése nem sokra elég és ezért szinte egész nap bent van, túlórapénzt nem kaphat, mert akkor bizonyítottan többet dolgozik, mint szabadna és akkor kiderül. Ettől függetlenül ez még nem normális dolog. Azt például elfelejtik, hogy nem csak nőgyógyászok vagy sebészek azok akik dolgoznak a gyógyulásért. Ott vannak a radiológusok, akik pl. csak a RTG felvételekkel találkoznak, nem a beteggel, aztán az intenzív osztályon dolgozók akik sokszor eszméletlen , vagy magatehetetlen betegekkel dolgoznak , ami nemcsak lelkileg, de fizikailag is nagyon nagy megterhelés, a pathológus, aki megállípítja a kivett darab szövettanát, az alatató orvos, a belgyógyász, a kardiológus...stb.

Bezzeg egy magára valamit adó természetgyógyász betartja az előjegyzési időpontot, és simán legombol egy félórás beszélgetésért, aura simogatásért 20 ezer ft-ot. Egy nap vajon hány betege van? Számoljunk csak.... Micsoda önzetlen segítőkészség! Számláról már nem is beszélve.

A fentiek az én véleményem, tiszteletben tartom, ha valaki másként gondolja. Személy szerint én az arany középutat választom: ha a torkom fáj, egy kis hagymatea, ahogy mama szokta, egy kis méz és majd elmúlik, nem kapkodok be minden kis apró- cseprő bajra gyógyszert, de vannak dolgok és esetek amikor bizony az évszázados tapasztalatra és tudásra hagyatkozom, vagyis elmegyek az orvoshoz.