Lélekformer

És az indulatok jönnek pro és kontra. Jogvédők, aktivisták felháborodtak, hogy  ilyet csinálni pedig nem lehet! Embereket kényszeríteni arra, hogy elhagyják az otthonukat nem lehet. A másik érdekesség, hogy a miskolciak több tízezren írták alá azt, hogy eme kezdeményezést támogatják és a polgármester mellett állnak. Lehet, hogy ők ott laknak, lehet, hogy nekik kell szagolni azt a bűzt, szemetet, randalírozást és hasonló kellemes dolgokat. Lehet, hogy egy ilyen jogvédő aktivistát egy hétre odaköltöztetnék. A másik dolog pedig, hogy ezeket a házakat életveszélyesnek nyilvánították. A felvételeken láthatjuk is, hogy sok vakolat nélküli, omladozó viskókról beszélünk. Aztán ha véletlenül az egyik összedőlt volna a lakója alatt, akkor meg elővették volna a polgármestert, hogy miért nem segített nekik. Most segít, igenis segít, hiszen a kiköltözők kapnak 2 millió forintot. Abban a térségben ennyi pénzét akár egy nagy tanyát is lehet venni és akár el lehet kezdeni gazdálkodni. Vajon ha el akarta volna adni a düledező, komfort nélküli viskóját lett volna ember aki 2 milliót ad érte?

                                                            (forrás:http://www.bontas.net)

Beszéljünk a körülményekről: láthattuk, hogy az omladozó házak között sár, szemét, patkányok. Úgy gondolom ez nem a szegénység, vagy munkanélküliség velejárója. Ez inkább az igénytelenség. El tudja valaki képzelni magáról, hogy olyan szegény legyen, hogy a szemetet se lenne kedve összegyűjteni, vagy elégetni, vagy elásni, hanem inkább szétszórja maga körül?? Ugye nem. És hangsúlyozom a szegénység még nem igazolás az igénytelenségre. Ismerek olyan öreg nénikét, aki naponta elsétál a boltba, megveszi a kis zsömléjét, fél liter tejét, néha egy kis párizsit, néha egy kis farhátat, nem él többől, mint egy közmunkás,  aztán hazamegy, összeszedi a szemetet a háza előtt, megkapálja a kis előkertjét, mert szereti a rendet. Ennyi. Őt így nevelték.    

Aztán feltehetjük azt a kérdést is, hogy miből gazdálkodjon, ha nincs pénze? Volt, van egy alapítvány, ami vetőmagokat, apró állatokat adományoz szegény térségekben, hogy valahogy el tudjanak indulni. A kis csirkéket lehet szaporítani, tojást el lehet adni, zöldséget, apróságokat lehet ültetni. Mit tett a többség? Eladták az adományt és ugyanúgy sorban állnak a segélyért. Az könnyebbnek tűnik, mint a munka. Ne áltassuk magunkat, nyilván van valami oka amiért más kisebbségnek (svábok, tótok, bolgárok..stb) nincsenek ilyen gondjaik. Vajon ha annyira rasszisták vagyunk őket miért nem utáljuk? Lehet, hogy ők akartak beilleszkedni. Valószínű, hogy szeretnek is dolgozni. Nem akarják ránk erőltetni, hogy fogadjuk el az ő szokásaikat, hagyományaikat. Beilleszkedtek.

És igen tudom köztük is van becsületes dolgos ember, de sajnos a többség alapján ítélünk és a többség nem ilyen. Aztán már hallom ahogy mondják: azért tartanak itt szegények, mert ilyen a mi hozzáállásunk. Bezzeg kimennek külföldre, ott aztán van demokrácia, meg egyenlőség. A csudát. Franciaországban is hamar kiderült csak a segélyért állnak sorba, ki is toloncolták őket. Kanada se enged be már többet. Sőt úgy tudom fontolgatták, hogy újra bevezetik a vízumot. (vagy már be is vezették?) Németországban is van ausslanderezés, meg töröközés és cigányozás is. És ezt nem azért mondom, hogy kövessük a példájukat, csak azért mert ott sincs kolbászból a kerítés, ott sem laknak különb emberek.

De mi lenne az igazi megoldás? Talán tárgyalni kellene a vajdával: mi ezt és ezt adunk, de cserébe ezt és ezt várjuk el. A munkára, igényességre való nevelést kellene valahogy elkezdeni. Valahogy.

Napjainkban egyre többen fordulnak el a hagyományos orvoslástól, mely sokszor személytelen, mely nem törödik az emberrel összeségében, csak egy adott dologra keresi a megoldást.

(kép forrása: http://www.gratula.hu)

Talán még páran emlékeznek a jó régi háziorvosokra, akik tényleg ismerték a betegeiket, azokhoz rendszeresen kijártak, ismerték anyagi helyzetét, szokásait, életritmusát, meg úgy általában az egész embert. Ők voltak akik még megnyomogatták az ember hasát, megkopogtatták a hátát, belenéztek a torkába, fülébe, vagyis megvizsgálták. És nem kellett ultrahangra, röntgenbe, laborba küldeni, mert lehúzta a szemhéjat, megnyomta a körmöt és tudta, hogy vérszegény vagy, meghallgatta a tüdőt és tudta, hogy tüdőgyulladás vagy sem. Manapság egy ilyen orvos nem élne meg, hiszen még egy röntgenre se küldött el, még antibiotikumot se írt fel. Manapság bemegy az ember a háziorvoshoz, panaszkodik, kiírják neki a több tucat vizsgálatot, amire időpontot kell majd kérnie, el kell végeztetnie, majd az eredményekkel visszamegy, kap valami gyógyszert és meg is gyógyult.

Egyre többen vannak akik pont emiatt elfordulnak az orvoslástól és a természetgyógyászatban keresik a megoldást. Bár úgy érzem, hogy kicsit átestünk a ló túloldalára, egyesek a másik ló másik oldalára is. Kínai orvoslás, indiai, japán. Tudjuk nagy hagyományai és eredményei vannak ezeknek az eljárásoknak. De szerintem figyelembe kellene venni, hogy ezt keleti emberek találták ki keleti embereknek. Más az éghajlatunk, mások az étkezési szokásaink, mások a fűszereink, másfajta húst és zöldséget eszünk, más a konyhatechnikánk. Valamint elfelejtkezünk arról, hogy nekünk itt a Kárpát-medencében is voltak népi hagyomásos gyógymódjaink, amik nekünk szóltak, a mi gyógynövényeinkből készültek a mi ízlésünknek és szokásainknak feleltek meg. A világon egyedülálló gyógyvízkészlettel rendelkezünk. Miért részesítjük előnyben a keleti orvoslást a magyar népi hagyományos gyógyítással szemben?

Eszebe jutott nagymamám néhány fortélya, ami persze nagyon egyszerű, mert nem volt mami természetgyógyász, de az egyszerűbb dolgokat megoldotta otthon. Pl. ha köhögtünk hagymateát főzött, a hagyma vörös héjából és karamellből. Ha begyulladt a szemünk kamillás borogatást kaptunk rá, ha a torkunk fájt reteklével, vagy ha nem volt sós, langyos vízzel kellett gurgulizálni. Ha lázasak voltunk hideg vizes borogatást kaptunk és csak végső esetben lázcsillapítót. Méhcsípésre, duzzanatra paradicsomos borogatást (fél óra alatt eltűnik a duzzanat). Fülfájásra kövirózsa nedvét. Persze a magyar népi gyógyászat ennél sokkal összetettebb, hiszen több száz gyógynövényünk, fűszernövényünk van aminek megvan a gyógyító hatása, gyógyvizeink is remek hatással bírnak, miért nem használjuk ki őket.

De ennek ellenére úgy gondolom, mint a nagyi, hogy nem kell minden apró dologgal orvoshoz rohanni, de ha nagy a baj, nem árt egy szakemberrel is megnézetni magunkat és van olyan bizony amit csak a sebész kése old meg.  Ne essünk abba a hibába, hogy teljesen elvetjük a hagyományos orvoslást, hiszen annak is vannak eredményei, kidolgozott rendszere, tapasztalata. Ne gondoljuk azt, hogy egy három hónapos kurzust elvégzett "természetgyógyász" mindent megold. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy megiszunk naponta egy fokhagymás citromlevet és elkerül minket a rák. XXI. században élünk, járjunk rendszeresen szűrésre, majd vegyük hónunk alá a gyógynövény határozót és ki a rétre! Találjuk meg az arany középutat.

Általános iskolás koromban volt olyan tantárgy, hogy gyakorlati. Ez azt jelentette, hogy a lányokat megtanították főzni, befőttet készíteni, varrni, kötni, horgolni. A fiúk fúrtak, faragtak. Micsoda fertő, micsoda megkülönböztetés. Valami okos ombudsman biztos felháborodna manapság ezen a megosztottságon. No mindegy. Csillár néni volt a mi tanárunk és ő nem csak főzni és varrni tanított, hanem megosztotta velünk a saját tapasztalatát, hogyan tarthat egy nő össze egy családot, hogyan teremtsen békés boldog hangulatot. Ugye milyen idejét múlt szöveg? Szóval Csillár néni azt mondta, gyermekeim feltétlen legyen egy nagy asztal nálatok amit körbe tud ülni a család, ez a legfontosabb. Találjatok a napnak egy óráját amikor mindenki együtt le tud ülni az asztalhoz és együtt egyetek legaláb egy nap egyszer. Ha mindenki megevett mindent ne pattanj fel az asztaltól, hogy mosogatni kell!!! Maradjatok ülve és kérdezd meg: milyen volt a napotok , mi történt veletek? Ha ezt ritkán teszed talán nem biztos, hogy gyermekeid nyitottak lesznek és beszámolnak mindenről, de ha meg tudod tenni, hogy ez rendszer legyen nálatok és minden este tudtok beszélgetni, természetessé válik és hozzá fog tartozni a mindennapjaitokhoz. Hidd el fontosabb a szeretteiddel való beszélgetés , mint a mosogatás.

Arról is beszélt, hogy ha nem is tudunk minden nap főzni tegyük vidámmá az étkezéseket: pl piros arannyal fessünk szájat a szendvicsre, uborkából csináljunk neki szemet. Apróságoknak tűnnek ám ha belegondolunk mennyi melegség árad egy szépen megterített asztalból, egy hangulatos gyertya, hogy fel tudja dobni az egyszerű vacsorát is. Talán időbe kerülnek, de mennyi jó érzést válthatnak ki.. hát nem megéri??

Emlékszem szüleimnek nagy baráti köre volt és születésnap, névnap nem abból állt, hogy nosza rendelünk egy hidegtálat, lerészegedünk és kész. Nem ! Készülődés, izgalom , piacon halat szerezni a halászléhez, bogrács, pezsgő , zene, hajnalig tánc és beszélgetés. És mi gyermekek is részesei lehettünk ennek , nem kellett lefeküdnünk amíg bírtunk a felnőttek közt lehettünk. Az is lehet, hogy én a múltból itt ragadt csökevény vagyok aki nem tud haladni a korral, hogy nem divat a hagyomány őrzése, a családi összejövetel és nem trendi már a bográcsban való főzés amikor már mindenféle okos-tűzhelyeken, okos-edényekben, okos-porokból gyors kaját lehet készíteni.

Varrónőnél méretre se trendi varratni, hiszen sokkal menőbb ha márkás cédula fityeg a ruhán, még ha lóg rajtad akkor is.

Én egy maradi nő vagyok aki szeret főzni, szereti a baráti- családi összejöveteleket, az ünnepeket , a hagyományokat. És mégis boldog.

Mondhatják sokan: túl idilli a kép, kinek van ideje minden nap főzni, vagy vacsorát készíteni. Más időket élünk, rohanó világ, más szokások. Kérdem én biztos jobb?? Biztos, hogy nincs 24 óránkból egy fél a családunkra, akikkel együtt élünk, akiket szeretünk? Más azt mondja arra van időnk amire akarunk szakítani. Hiszen járunk fodrászhoz, kozmetikushoz, sportolunk, plázázunk. Ezekből nem tudunk lecsípni egy fél órát a lelkünknek? Sokan azt állítják az a jó házasság titka, ha sokat dolgoznak , alig találkoznak, hiszen nincs idejük veszekedni. Badarság!!! Igazán két embert vagy akár a családot a közös élmények, a hosszú beszélgetések kötik össze.

És mielőtt szó érné a ház elejét, igen egy férfinek is partnernek kell lennie ebben. És igen tudom rengeteget kell dolgozni manapság, hogy az ember megéljen. Én sem tartozom az elkényeztetett városi elithez. 30 nm-es hitelből vett lakásunk van és közalkalmazotti fizetésünk. Nálunk a vacsora az állandó pont. Mindig megvárjuk egymást vele, legyen az akár délután 6, vagy este 10. Együtt vacsorázunk minden nap és megbeszéljük a napunkat. A mosogatást is, mint általában a házi munkákat igazságosan elosztjuk. 

És aki nem hiszi, hogy lehet akár 3 fogásos ebédet vagy vacsorát készíteni akár 30 perc alatt ajánlom Jamie Olivér 30 perces ételek könyvét.

Hol élek? ez a XXI. század! Igen tudom, de attól még nem szeretem. És ezt a bejegyzést nem azért írtam, hogy bárki aki másként csinálja az rosszul csinálja, hanem azért, hogy elmeséljem én hogyan teszem.

Ezt a hírt ma reggel hallottam a Tv-ben, ahol két hölgy arról a kimutatásról beszélt amit 13 fővárosi és 12 vidéki helyszínen készítettek, közel 100 nő megkérdezésével, akik abortuszra vártak. Állítólag többen beszámoltak arról, hogy még a második tanácsadáson is próbálták lebeszélni őket az abortuszról, holott akkor már csak a lebonyolítás helyszínét, módját szabadna közölni velük. Valamint volt olyan eset is amikor gyilkosnak titulálták az abortuszra jelentkező nőt. Érdekes tény még, hogy csak egy volt közülük 20 év alatti, és nagyon kevés 40 feletti, tehát a nők majd 95 százaléka szülő korban levő asszony volt. A felmérést készítő hölgyek egyáltalán a tanácsadás intézményét, valamint a 3 napos várakozási időt is nehezményezték és harcolni fognak ennek eltörléséért. 

(kép forrása: http://www.civishir.hu)

Felmerült bennem egy kérdés: a XXI. században ezek a nem gyermekkorú, valószínűleg felvilágosult asszonyok, akik akár egy TV reklámból is értesülhetnek a fogamzásgátlás mikéntjeiről vajon ha nem akarták azt a gyermeket miért nem védekeztek? Én is nő vagyok (soha nem volt abortuszom)  a 70-es években voltam tinédzser és már akkor is a gimnázium 3. osztályában tartottak felvilágosító órákat. Egy szakember jött hozzánk és névtelen kis cetliken lehetett tőle kérdezni és személyes megbeszélést is lehetett kérni. És nem csak a méhecskékről és beporzásról volt ott szó. Többek között elmondták mik a veszélyei egy abortusznak, hányféle védekezési módból lehet választani, beszéltek felelősségről. A mai fiatal asszonyok vajon ezekről nem hallottak?

A másik megosztó kérdés, hogy vajon az abortusz gyilkosság vagy sem. A fogantatás pillanatában megszületik egy új élet. Mire kiderül a terhesség általában már vannak szervei, szíve, pici lába, keze, feje. Ha a nő hasában szüntetik meg az életét, vagy később mikor már kint van vajon miben különbözik? Abban, hogy még akkor nagyon pici? Abban, hogy még nem tudja kinyitni a szemét és nem tud az anyjára nézni? Abban , hogy könnyebb így megölni, mint mikor már gügyög? 

Persze semmi nem csak fekete és fehér, vannak kivételek. Pl. ha valakit megerőszakolnak, vagy esetleg minden óvintézkedés ellenére mégis teherbe esik. Vagy kiderül, hogy súlyos betegséggel születne meg a gyermek.  Nyilván ezeket a babákat nem akarták, hiszen azért védekeztek ellene. Ezt megértem, bár ettől még az a véleményem, hogy egy élet az amit megszüntetünk. És ezt nem vallási okból mondom.

Szóval azt gondolom, hogy ha manapság még mindig ilyen sok az abortusz igenis szükség van a tanácsadásra, igenis szükség van a 3 nap várakozásra. Miért kéne megkönnyíteni és ezzel még felelőtlenebbé tenni ezeket a nőket, illetve férfiakat?  Miért kéne úgy érezniük, hogy ez egy semmiség. Elszaladok és elvetetem, ennyi. Igen érezzék a felelősség súlyát, tudják azt, hogy ez nem csak egy foghúzás. Talán ha átmennek ezen a tortúrán elgondolkodnak azon, hogy legközelebb védekezni kéne....tán egyszerűbb. 

Igen a férfi is védekezhet, igen neki is ugyanannyi felelőssége van egy ilyen történetben, de egy normálisan működő kapcsolatban meg lehet, sőt meg kell beszélni, hogy a védekezés milyen módját válasszák a párok. A lehetőségek tárháza határtalan.

ui.: 3 gyermek és 40 év felett ingyen és 1 napos, vagy akár ambuláns keretek között lehet kérni a sterilizálást, mind nőnek, mind férfinek.  

És mint 40 éve? Na jó erre a fiatalabbak nem tudják a választ, de én már az ötvenediken is túl vagyok.

(kép forrása: http://www.eliteday.com)

Úgy látom, ha megkérdezek valakit, hogy vajon 4, vagy 8 vagy akárhány éve jobban élt-e, mint manapság aszerint válaszol, hogy bal vagy jobb oldali érzületű. Jobb oldaliak váltig állítják, hogy most a legjobb, van gazdasági fejlődés, csökken a munkanélküliség, virul az ország. A bal oldal pedig lépten-nyomon kritizál, mint egy makacs kisgyerek hajtogatja, hogy ez se jó, meg az se jó, viszont, hogy konkrétan hogy lenne jó, vagy konkrétan mit kellene helyette tenni azt nem hallani. Attól félek egyiküknek sincs igaza. A jobb oldalnak is vannak hibái, nem kevés, de arra sem emlékszem, hogy a bal oldal kormányzása alatt virult volna az ország, vagy elégedett, boldog emberek jellemezték volna az országot.

Magyarországon, főleg a keleti országrészben bizony nagy a munkanélküliség és ezzel együtt jár, hogy gyermekek ezrei éheznek. Ez sajnos tény. Jönnek az alapítványok, segélyek, egy-egy riport után az adomány hegyek, aztán minden megy tovább ahogy addig volt. Régi igazság, hogy az éhezőnek nem halat kell adni, hanem megtanítani halászni. Gyermekeknek kéne az első helyen lenni, az ő egészségük, ellátásuk kéne a legfontosabb politikai tervnek lennie. Hiszen ők lesznek a jövő nemzedékei. És mit fognak tanulni? hogy hogyan kell segélyért sorban állni, vagy közmunkából fizetni rezsit, élelmet. 

No de nézzünk egy átlagembert, akinek van munkája, lakása és nem éhezik a gyermeke sem. (én is ebbe tartozom, közalkalmazotti fizetéssel) Úgy érzem tőlük hallani a legtöbb panaszt. Hazamennek egy középkategóriás, hitelből vett autójukkal, a központi fűtéses lakásukba, leülnek a számítógépük elé, miközben a szalámis szendvicsüket elmajszolják és közösségi oldalon panaszkodnak, hogy milyen szörnyű az élet és hogy nem lehet kijönni  fizetésből és az iskolába már megint ennyit és ennyit kellett befizetni és idén nem tud elmenni nyaralni, mert csőtörés volt és lakás felújít...stb. Miközben az ország másik végében lakó honfitársának düledezik a vakolatlan háza, felújításról nem is álmodhat, örül ha a közeli erdőkből össze tud annyit szedni, hogy befűthessen és szalámit már évek óta nem látott. Szóval vannak különbségek.

Ezzel talán azt akartam szemléltetni, hogy minden nézőpont kérdése. A vidéki szegény embernek a pesti bérlakás maga a palota, míg a pesti bérlakásban élőnek a Rózsadomb az etalon. És most nem csak a lakhatásra gondolok, hanem az ezzel járó életvitelre.

És vajon hogy volt 40 éve? Talán nem voltak ekkora különbségek. Az átlagembertől a gazdag ember annyiban különbözött, hogy míg az egyik Trabanttal járt a másik Ladával. Netán kocsija se volt. A sarki közértben lehetett kapni párizsit, meg olasz felvágottat és néhanapján szalámit. Ugyanazt ette az átlagember is mint a gazdag. Nem voltak plázák, nem voltak wellness központok nem volt választék, nem volt lehetőség. Igen tudom diktatúra volt, de megmondom őszintén én a város szélén ebből nem sokat éreztem. A hétvégi program nem plázázás volt, hanem kirándulás, nem jártunk wellnessbe, hanem lányok tollas labdáztak a fiúk fociztak. Az élet egyszerű volt ,de kiszámítható. Mondják sokan, hogy csak 3 évente lehetett utazni és azt is szigorú szabályok között. Miért most mindenkinek van pénze minden évben külföldre utazni? Lehetőség van, csak pénz nincs rá. Manapság az emberek megvehetnek mindent, amit csak kigondolnak, a választék határtalan és sajnos a hitelfelvétel is az volt, így hát eladósodtunk. A plazma TV-nk, okos mosógépünk, okos telefonunk és szuper számítógépünk társaságában kesergünk, hogy milyen rosszul élünk. Erre egy bölcs, Erdélyből ide települt barátnőm szokta mondani, hogy nem érti miért sírunk mi magyarok, hiszen van mit enni, van hol lakni, igaz nehéz kijönni a fizetésből, főleg ha hitelt fizet az ember, de nem kell órákig sorban állni fél kiló húsért, amit jegyre kap az ember, nem kell a tejre vadászni, hogy legyen a gyereknek elég, szabadon élhetünk, szabadon dönthetünk. Mi kell még?

Félreértés ne essék, egyik rendszer híve sem vagyok, nem akarom visszaállítani a múltat. A megoldásokat se tudom, a válaszokat sem.  De úgy érzem mikor a 20 éves Skodámmal végig megyek gyermekkorom színhelyén, utcáin akkor gazdagnak érzem magam, mert nem gyalog vagyok, mert van egy 30 nm-es lakásom és van mit ennem. Nyaralni évek óta nem tudok, de vannak barátaim, kirándulunk és bográcsozunk és ennyi elég. 

Azt hiszem az ember akkor lesz elégedett magával és a sorsával, ha vágyait össze tudja egyeztetni a lehetőségeivel. 

Nem vagyok jogász. Tudom a jog nem egy egyszerű dolog, egy ítélet is rengeteg dologból adódik össze, figyelembe kell venni a körülményeket ...stb. Egyszerűen csak elgondolkodtam rajta, hogy jó-e vagy rossz ez a rendelkezés. Nyilván akik eldöntötték, hogy alkotmányellenes értenek a dolgukhoz, nem is akarom megkérdőjelezni, hogy jól döntöttek-e vagy sem. Nem is tehetem. De elindított bennem egy csomó gondolatot, kérdést.

 Filmekben látni, hogy mikor elkapnak egy bűnözőt, sorolják a jogait: joga van hallgatni.....

(kép forrása: http://vaci-naplo.hu)

Szerintem itt meg is állhatunk, legyen mindössze ennyi joga: hallgatni és csendben tűrni amit rámér a jog. De sajnos nem csak ehhez van joguk. Emberséges bánásmód, emberséges körülmények, a börtönben lévő konditeremről, TV-ről már nem is beszélve. Miért van joga bármihez is egy elvetemült bűnözőnek? És most itt kimondottan az elvetemültekre gondolok, gyilkosokra.

A három csapás rendelkezésének szerintem csak egy buktatója van, hogy különbség van abban, hogy 3 ügyet egyszerre tárgyalnak, vagy külön-külön, így más ítéletet kaphat az akinek összevonják az ügyét és mást az akinek külön tárgyalják, bár mondjuk ugyanazt követte el. Ezt valóban korrigálni kéne. De egy olyan ember aki 3 erőszakos cselekményért több, mint 20 évet kapna, az automatikusan életfogytiglant kapjon szerintem nagyon ésszerű és szimpatikus döntés. Nagyon sokszor hallani, hogy kijön a börtönből és pár hét múlva újra megteszi azt amiért már ült. Miért? Mert nem tud beilleszkedni a társadalomba, vagy mert annyira agresszív a természete.

Egyszer a villamoson ülve saját fülemmel halottam a következő beszélgetést: - Te haver én idekint igen sz...ul érzem magam, b..meg én elkövetek megint valamit, hogy visszakerüljek. Van bent minden, színes TV, konditerem, a kaja jó, nem sokat csesztetik az embert... és mi van itt, se meló, se pénz, se lakás. Mi motiválja ezt a fiatal embert? Érdekli őt, hogy embertársát meglopja, vagy leüti? nem hiszem. Megtanították a börtönben, hogy hogyan illeszkedjen be a társadalomba? Nem valószínű. Büntetésnek élte meg, hogy börtönben volt? A beszélgetésből kiderült, hogy nem, SŐT jól érzete magát. Nos mi a célja a börtönnek, csupán az, hogy a bűnözőket egy időre kivonja a társadalomból? Igen hallottam már olyanról is, hogy bent lehet dolgozni, tanulni. Na de ha kikerül vajon egyengetik-e tovább az útját? Legtöbbje úgy látszik nem boldogul vagy tetszik neki a benti életforma.

Életfogytiglan vagy halálbüntetés. Radikálisabbja az utóbbit szeretné visszahozni, nyugatabbra meg az előzőt is sokallják. Én személy szerint az azt gondolom legyen csak életfogytiglan, de az valós. Tehát szenvedjen élete végéig bezárva, de aztán se TV, se szórakozás, se semmi. Legfeljebb beleőrül..na és? kár érte? Míg a halálbüntetés az csak egyszer fáj, de azzal véget ér a büntetése. Kiknek adnék ennyire szigorú büntetést? Persze nem mindenkinek, csak a különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosoknak, visszaesőknek, gyermekbántalmazóknak (nem az egyszer pofon vágta a gyereket típusra gondolok), a nemi erőszak tevőknek, rablógyilkosoknak. Ha eltörölnék az életfogytiglant és jó magaviseletéért Szita Bence kegyetlen gyilkosát kiengednék, volna ember aki meg tudna neki bocsátani, aki beengedné a házába? Azt gondolom az ilyeneknek soha többé nem lenne szabad börtönön kívül élniük. Haljanak meg ott, viseljék egy életen át terhüket.

Van még valami amit nem értek. Pl. betörnek valakinek a lakásába, míg ő otthon van. Felfedezi a betörőt, csendben rendőrt hív, majd rázárja az ajtót. Ezután a betörő feljelentést tesz személyi szabadságának megsértése ügyében. Miért is teheti? Miért is vannak egyáltalán jogai, miután elkövetett egy bűncselekményt? Más: szorgalmas vidéki házaspár kis zöldséges kertjét amit gonddal ápolgatnak, gondolván, hogy abból majd jókat esznek, rendre megdézsmálják. A pár csapdát állít, amibe persze a rendszeres dézsmáló bele esik és eltöri a lábát, majd feljelentést tesz, hogy veszélyeztették a testi épségét!

Emberi jogok, meg a ló másik oldala. Én igen drasztikus lennék. Bűnözőnek ne legyenek jogai! Joga legyen hallgatni..... 

Na most már a címmel megsértettem egy jó pár embert. Vélemény szabadság van, nekem ez a véleményem. Persze az ellenkezők sorolják az érveiket és azt mondják, hogy ha nem próbáltam nem is tudom mi az. Bizony megpróbáltam és sikerült agymosás nélkül kijönnöm belőle, de leírnám a tapasztalataimat és elmesélem a bent maradt ismerőseim agymosott történetét.

(kép forrása: http://penzugyiutravalo.hu)

Először is álláshirdetésekkel próbálják becsalni az áldozatokat: pl.: irodai munka nagy múltú külföldi cégnél, érdekesség, hogy nem kérnek nyelvtudást, számítógépes ismereteket, viszont ingyen betanítanak egy hétvége alatt. És nagyszerűen hangzó tanácsadó nevet biggyesztik a tevékenységedre, tehát lehetsz pénzügyi tanácsadó, egészségügyi tanácsadó...stb.

Persze a tanfolyam díja horribilis összeg lenne, de ezt nem kell kifizetned, ezt rád áldozzák, csak, hogy dolgozni tudj. Aztán a megbeszélésen megtudod, hogy terméket kell forgalmaznod, megijedsz és mondod alig van ismerősöd. Ugyan van egy barátnőd? Igen. Annak vannak rokonai? Igen. Annak is vannak ismerősei Igen. Na ugye már mennyi lehetőséged van eladni. Viszont!!! ha ügyes vagy te is beszervezel két-három-sok embert akik alád fognak tartozni és azoknak a jutalékaiból te is részesülsz. És ha ők is így tesznek további jutalékokra számíthatsz. Tehát magyarra lefordítva az az áru amit rá kell sózni egy balekra azért olyan drága, mert azt a sok jutalékot valamiből ki kell fizetni.

Sajnos egy barátnőm egy gyógytea forgalmazó „rabságában” maradt. Persze ő is tanácsadó. Egyszer véletlenül megkérdeztem mennyiért adja a vesevédő teáját. Vérig sértődött, hogy Ő!! nem eladó, ő tanácsadó. Nem értem akkor nem adod el? Nem, én tanácsot adok arra vonatkozóan, hogy melyik betegségre melyik tea jó és ha az illető meg akarja venni, nos hát akkor elhozom neki. Érti valaki, hogy mi a különbség? Én nem. Ha bemegyek egy gyógyszertárba, vagy drogériába és megkérdezem, hogy van-e vesevédő teájuk, ajánlanak egyet aztán megveszem, aki eladja nekem az nem eladó, hanem tanácsadó? Végül is csak az elnevezéseken vitatkozunk a lényeg ettől nem változik. Egyszer megkérdeztem ismerősömet, hogy egy bizonyos fajta tea van-e náluk és mennyibe kerül. Több ezer ft-ról van szó. Mire én elmondtam neki, hogy a sarki gyógyszertárban 92 ft-ért lehet kapni ugyanazt. Ó az biztos vegyszeres földben termett. Valószínű csak az ő termékeik menthetnek meg minden bajtól. Végül a 92 ft-os teát ittam és még élek.

Aztán vannak még a mézes-mázos szövegek is, hogy gyere segítek neked , hogy napi 2-3 órás munkávan havi 2-300 ezer ft-ot is megkereshess, hogy jobbá tedd az életed és persze másokét is.

Trükkök tárháza kimeríthetetlen. Még a 80-as, 90-es években amikor kezdtek elterjedni a vállalkozások akkor az volt a menő, hogy „van egy vállalkozásom”. Gyere fel hozzám megmutatom neked is és ha akarod beveszlek a buliba. És ha netán rákérdeztem sűrű titok fedte a „vállalkozást” mondván, ezt így nem lehet szóban elmondani, hosszú, csak gyere fel. Nos, ha az ember már felment nem menekülhetett végig kellett szenvednie egy jó kis árubemutatót. Persze a méreg drága fogkrémből csak egy borsónyi kell, a mosópor elég egész évre, a mosogatószer olyan erős, hogy egy cseppel egy hétig mosogathatsz. Aztán mikor megismerted csupa lelkendezések közepette bemutatott nagyszerű árukészletet, te is vásárolhattál próbacsomagot, hogy lásd milyen nagyszerű és hogy másoknak is megmutathasd , esetleg ha betársulsz a válallkozásba te is lehetsz forgalmazó, szóval tekintsd megtiszteltetésnek, hogy egy ilyen különleges árukat forgalmazó csapat tagja lehetsz.

És itt vannak a kérdőíves beugratósok. Gyanútlanul állsz a buszmegállóban egyszer csak odalibben hozzád valaki aki tisztelettel megkérdezi feltehetne egy pár kérdést az egészséggel kapcsolatban. Persze neki kevés a nyugdíja, vagy nincs munkája és te ezzel sokat segítenél neki. Megszánod, válaszolsz. Majd elkéri a telefonszámod, mondván , hogy őt ellenőrzik, hogy valós személyekkel töltette-e ki az ívet. Aztán pár nap múlva tényleg felhív valaki, hogy te vagy-e az aki válaszolt, mondod igen, mire a hölgy lelkendezve közli veled, hogy jujj de jó, mert kisorsoltak pont téged és nyertél egy kis ajándékcsomagot, mikkor tudnád átvenni. Ha netán azt mered mondani, hogy postázzák akkor sajnos ez lehetetlen, még akkor is ha állnád a postaköltséget. El kell menni érte és egyeztetett időpontban. Mikor megérkezel már többen toporognak az ajándékukért, mindenkit beterelnek egy szobába, terembe. Ugye milyen jó itt a levegő? Bizony egy levegőtisztító berendezés teszi ezt. Majd egy rövid beszélgetés az egészséges életmódról, a szennyezett levegőről, amit csak ezzel a készülékkel lehet tisztábbá tenni, valamint ha már témánál vagyunk tudjuk-e, hogy milyen szennyezett vizet iszunk, sőt még a palckozott vizek is szörnyen szennyezettek. Előkerül a szuper víztisztító is amiről ott helyben bebizonyítják, hogy szuper tiszta vizet csinál.

Aztán az ember hezitál, hogy igen jó-jó de igen drága. És itt jön a fő érv: az egészség a legdrágább, ha arra nem áldozol, majd ha halálos beteg leszel kénytelen leszel!!! Aztán lyukat beszélnek a hasadba, hogy részletre is odaadják neked, csak havi 5000 Ft, csak vidd és menekülj meg minden rossztól, ennyit igazán tudsz nélkülözni, de ha nem akkor úgy néznek rád, mint akinek elment az esze, hogy ezt a lehetőséget nem használja ki. Már-már szégyenled magad, ha nem vásárolsz. Aztán persze az ajándékodat is megkapod amiért jöttél egy fantasztikus porrongy, vagy egy hihetetlen citromfacsaró képében. Aztán otthon próbálod a családodat is meggyőzni, hogy ezekre a készülékekre nektek feltétlen szükségetek van, s közben kicsit rászedettnek érzed magad.

Banki pénzügyi tanácsadó: nem kell ide se képesítés, betanítanak. A kulcsszavak: jó kommunikációs képesség, emberek szeretete, csapatmunka, fiatalos, lendületes. Fantasztikus, átlag feletti fizetés. Kapcsolat tartás ügyfelekkel. Szintén elmész a megbeszélésre, kitöltetnek veled egy többoldalas kérdőívet, hogy lásd ez egy komoly feladat lesz, majd egyenként meghallgatják a kiválasztottakat. Majd gratulálnak, hogy milyen nagyszerűen teljesítettél és örülnek, hogy ennek a nagyszerű csapatnak a tagja lehetsz. Aztán elmondják mi a feladatod: call center!!! Ülsz egy csöppnyi irodában és egész nap telefonálgatsz, felhívsz idegen embereket, hogy rájuk tukmálj biztosítást, kölcsönt...bármit. És persze a horribilis fizetés akkor aktuális, ha sikerült csőbe húzni jó sok embert, ha nem akkor jó ha kapsz valami minimált. Ez cége válogatja, van ahol alap, plusz jutalék, de olyan is van aki csak jutalékot fizet.

Úgy gondolom erre is vannak megfelelő emberek akik ezeket tudják csinálni, ha ők jól érzik magukat ebben a szerepben ám legyen. Valamint igen nehéz manapság munkát találni, és ha csak ez adódik akkor ez. Nekem inkább a módszerekkel van bajom: miért nem mondják azt, hogy figyelj van egy jó kis légszűrő berendezés nem volna kedved megnézni? Vagy ilyen és ilyen termékek forgalmazásával foglalkozom, érdekel? Miért kell homályosítani, kertelni, becserkészni. Nekem ez nem szimpatikus. Az "agymosást" abban is látom, ahogy beszélnek a termékről, hogy elhiszik és próbálják elhitetni, hogy csak az a világ legjobb terméke amit az ember megvehet. Nincs számukra alternatíva. 

Egy ilyen cég évzáró bulit rendez tagjainak. Legtöbbször híres embert hívnak meg vendégnek, hogy lásd milyen menő cégnél dolgozol. Aztán kiállítják a legjobban teljesítő dolgozóikat a pulpitusra és van egy hangulat felelős, aki persze ujjongásra és tapsolásra serkenti a közönséget. Majd lelkesítő beszédek, hogy ugye jövőre tte is itt akasrz állni?!! Igeeeeeen!!! Még hangosabban: igeeeen !!! Ugye jövőre te is ilyen klassz ajándékokat akarsz kapni??!! Igeeeen! És így tovább, míg transzba nem esel ettől a nagyszerű érzéstől. És sok öltönyös és kiskosztümös urak és hölgyek magukból kifordulva ugrálnak, és ordítoznak, csápolnak és könnyek között éneklik a cég indulóját. Mi ez ha nem agymosás??

Újabb csodaszert találtam. Megfigyelték már, szinte nap, mint nap hihetetlen felfedezések sora áraszt el bennünket. Nincs olyan baj, vagy betegség amit pár szem pirulával, étrendkiegészítővel, vagy csodálatos recepttel ne lehetne eltűntetni.

(kép forrása: life.hu)

Nos a Móksha csepp mindent felül múl. Hiszen ha ellátogatunk az oldalára, neves orvosok ajánlását olvashatjuk. Ki merne ennek ellent mondani? Ki merné állítani az ellenkezőjét?

Az összetevőket persze nem találjuk (biztosan titkosak). Utána kutattam, mindössze annyit sikerült kiderítenem, hogy kb. 84 virágból áll a kivonat. Erről jut eszembe, hogy ha egy élelmiszeren, vagy gyógyszeren nem tűntetik fel a pontos összetevőket, bizony büntetés jár, mert mi van, ha az egyik összetevőre allergiás az ember? Nos itt nem lehet szó allergiáról, hiszen ez a csodálatos egyveleg gyógyít mindent, konkrétan jó a hiperaktivitásra, alvászavarra, bőrproblémákra, ekcémára, asztmára, allergiára, félelemre, szorongásra, depresszióra, tanulási nehézségekre. Meddőség, magas vérnyomás és daganatos betegségekről nem is beszélve.És hogyan hat ez a szer? A tudatalattira hatva feloldja a lelki blokkokat, ami meggátolt minket abban, hogy egészségesek, és boldogak legyünk. Ugye milyen egyszerű? Nyugtatóan hat ránk, ezáltal az immunrendszerünk megerősödik és megküzd minden problémával. Ennyi. Ez egy univerzális csodaszer, hát nem? Szóval ha a gyerek hiperaktív az iskolában és nehezen tanul, ráadásul ekcémás a keze, csak a Mókshára van szüksége, mert ezzel a cseppel egycsapásra minden gond elszáll. Csendes jó gyerek lesz és ötösöket fog hazahozni. Valamint a mama ha netán depressziós lenne a család nehéz pénzügyi helyzete miatt, mindössze 7130 ft-ért megveszi ezt a csodát és minden gondja elszáll. Bár attól tartok inkább a gyártónak, vagy forgalmazónak szállnak el a gondjai, gondolom van forgalmuk nem kevés, hiszen az ember kapaszkodik mindenféle megoldásba és azt ígérik ez aztán megold mindent. Persze vannak lelekes hozzászólók is akik váltig állítják, hogy amióta ezt szedik kivül-belül megváltoztak és életük is szebb lett azóta. Ki ne hinné el mindezt a sok csodát? .

Emberek hallottak már a palcebóról? És vajon van-e valaki aki a 84 növény közül egyre se allergiás? És mi van ha mégis? Ki lesz érte a felelős? Szkeptikus vagyok? Igen.

Anyagi, lelki, testi problémáinkat nem egy csepp fogja megoldani. Fel kéne már nőnünk.

Ahttp://kodpiszkalo.blog.hu csapatának ajánlom figyelmébe a fenti csodaszert.  

Kivételesen ma egy személyes élményemet szeretném megosztani. Előre kérem nézzék el nekem, hogy beszámolóm nem lesz teljes, hiszen csak egy hétvégét töltöttünk ott, inkább csak benyomásokról élményekről szeretnék írni,

Hihetetlen, de nyertem. A Német Turisztikai Hivatal nyereményjátékán vettem részt és megnyertem a hamburgi hétvégét 2 fő részére, repülőjeggyel, szállással, Hamburg-kártyával. Ez utóbbi arra volt jó, hogy ingyen utazhattunk városon belül  bármivel, és egy csomó helyre, múzeumba kedvezményes belépőt válthattunk, valamint a sétahajókázás árából is volt engedmény. 

Csütörtök este érkeztünk. Repülőtérről szinte ki se tettük a lábunkat máris ott volt a metro lejáró, ami egyenesen a belvárosba repített minket. A metro kijárata a kikötőre néz. Az utazó kilép, és egyből tátva marad a szája, hiszen egy csodálatos kivilágított hajókkal, pezsgő éjszakai élettel teli vidám városba érkezik. A parti sétányon (este 10-kor) még vidám élet folyt, az emberek korzóztak, a teraszok tele voltak, néhány helyről még zene is szűrődött ki. Az érzés olyan volt, mintha egy mediterrán kikötőben lettem volna. Megkerestük a szállásunkat, ami a parttól 5 perc sétára volt. Bár hétköznap este volt, rengetegen voltak az utcán és volt aki teraszon ücsörögve iszogatott, de csak úgy az utcán ácsorogva kis csoportok beszélgettek, sétálgattak. Reggel rájöttünk miért is van ez. Itt minden másképp van, pl az üzletek is később nyitnak, viszont van, hogy este 8-ig, netán éjfélig is nyitva vannak. Itt gondolok ajándék, ruha ....stb boltokra. Étteremben pl ki van írva, hogy reggeli 9-14 óráig !! (nálunk kb. 7-10-ig) 

Hamburg kártyánkat kihasználva próbáltunk minél több helyre bemenni,persze ami ebbe a pár napba belefért. Kezdtük a Hajó Múzeummal. Ha valakit érdekel a hajózás, hát itt nincs olyan amit ezzel kapcsolatban ne találna meg. Az épület 8 emeletből áll és megtalálhatunk itt mindenféle hajómodellt, hajókürtöt, kötelek csomózási módjait, vannak vetítések, matróz és tiszti ruhák a világ minden tájáról és minden más amit felsorolni is nehéz. Porsche múzeum csili-vili régi és új autócsodákkal van tele, beülhetünk egy hangkabinba, ahol meghallgathatjuk különböző versenyautók hangjait. Van szimulátor is: egy igazi Porschéban ülve "száguldozhatunk". A Szent Miklós templom romjai alatt múzeum található, régi kövek, tárgyak és fényképek. A romtemplom belsejébe pedig egy üveglift visz fel a csúcsig. Itt gyönyörű kilátás nyílik a városra és láthatunk képeket a háború okozta rombolásról és összevethetjük az újjászületés képeivel. A parton megnézhettük az U434-et, a tengeralattjáró múzeumot.

Aztán elsétáltunk a Reeperbahn-ra ez a város északi részének főutcája, na itt is aztán zajlik az élet. Az egész városban csak egy plázát láttam, szerintem a hamburgiak inkább itt, a Reeperbahnon "plázáznak". Tele volt elegáns üzletekkel és kávézókkal,  éttermekkel. Persze minden ilyen helynek az utcán voltak asztalai székei és aki nem fért be padokon ücsörgött, vagy csak úgy sétálgatott, beszélgetett. Nem láttam sietős embereket.

Egyik nap befizettünk hajókirándulásra. Kétféle van, a belvárosból induló, a városnéző kicsi hajó. A másik ha a kikötőből induló hajóra fizet be az ember akkor elviszik ki a városból. Láthatunk hatalmas luxushajókat, és megfigyelhettük munka közben a rakodóhajókat, dokkokat. Ez utóbbi volt hatalmas élmény számomra. El se lehet képzelni, hogy egy akkora hajó mellett megy el az ember amire több száz kamion rakománya kerül fel. És úgy tűnt mintha valami könnyű építőkockát raknának egymásra, pedig dehogy. Visszaérve a kikötőbe át is mehetünk a méltán híres és gyönyörűséges Elba alagúton. 

Még egy-két momentum ami megfogott, érdekes volt számomra: kicsit beljebb, tehát nem a kikötőben és nem a belvárosban is szinte minden üzlet előtt, akár újságos, akár zöldséges, akár élelmiszerbolt, volt kirakva egy-két asztal vagy szék, ahova az emberek leültek, megették a reggelijüket, vagy megittak egy sört, amit az üzletben vettek, vagy csak beszélgettek. És ha nem vett az ember semmit akkor se zavarták el, hogy ne ücsörögjön ott, sőt ha bent nem volt vevő az eladó is kijött egy kis csevejre. Annyira emberi volt, annyira barátságos. Kikötőváros lévén nagyon sokszínű az emberek összetétele is. Volt ott kínai, török mellett spanyol, olasz és még sorolhatnám. A múzeumokban szinte csak kínai pénztárosok voltak. 

És a végére hagytam a csúcs élmény: a vasárnapi halpiacot! Ezt mindenkinek látnia kell, ezen szinte (nekem legalábbis a tömegből úgy tűnt) az összes hamburgi részt vesz. Szóval vasárnap hajnalban 3-4 körül elosztják a halat és ezután jön az ami buli. A szombati bulizó fiatalok, mikor vége a bulinak vasárnap hajnalban elindulnak a halpiac felé és a derék háziasszonyok férjükkel is ugyanezt teszik.Hajnalban kinéz az ember az ablakon és azt látja mindenki ugyanarra halad.  A már haltól megüresedett csarnokban hosszú sörpadok állnak, a sarokban csapolják a sört és a terem végén felállított színpadon élő rock zene. Öregek és fiatalok vegyesen ott vigadnak, söröznek, mulatnak, táncolnak (néha az asztal tetején) . Napfelkelte idején mindenki fogja a poharát és elindulnak a móló felé, várják a napfelkeltét. Mikor kivilágosodott mindenki megy a dolgára ki-ki haza, vagy bevásárolni a vasárnapi ebédhez. A piacon vásári kikiáltók kínálgatják a portékáikat, sokszor versbe, vagy rímbe faragva, amit a háziasszonyok körbeállva hallgatnak.

Igen, még rengeteget sétáltunk, megnéztük a Bismarck emlékművet, megcsodáltuk az építészeti remekeket és bár a beszámolóm nem volt teljes, talán felkeltettem az érdeklődés eziránt a sokszínű és vidám város iránt, amibe egy kicsit bele is szerettem. 

Leszögezem rögtön az elején: hetero vagyok és nincs homofóbiám.

De valahogy nem értem miért is van szükség erre a felvonulásra évről évre. Én még a régi iskola tanulója vagyok aki úgy tudja, hogy a vallás és a szexuális élet magánügy, nem tartozik senkire.

Azt is mondhatnám, hogy a melegekre úgy gondolok, mint embertársaim akik másként szeretik a szexet, mint én. De én se vonulok az utcára, hogy elmondjam ország-világ előtt, hogy én miként szoktam csinálni. Az a perverz ötletem is támadt, hogy pl. az orális szexet kedvelők miért nem vonulnak fel és hirdetik, hogy csak így a jó? Esetleg bemutatót is tarthatnának. (Bemutató onnan jutott eszembe, hogy a Los Angelesi felvonuláson konkrét szexuális aktus is zajlott)

Persze tudom, itt nem csak a szexről van szó, hanem az egyenlő jogokról, meg a kapcsolatok legalizálásáról. Mégis úgy érzem ennek nem ez a megfelelő fóruma. Azzal, hogy felvonulnak, némelyek igen hiányos, kihívó öltözetben, nézőket provokálva viselkednek, ez használ az ügyüknek? Azzal, hogy a fél várost felbosszantják, hogy a legforgalmasabb belvárosi utunkat elfoglalják úgy gondolják, hogy szimpátiát váltanak ki? Azt hiszem pont ezzel a provokatív látványos, és kihívó felvonulással ártanak maguknak a legtöbbet.

Vannak munkatársaim és barátaim körében is melegek. Teljesen hétköznapian, normálisan viselkednek, ugyanúgy élik a hétköznapjaikat, mint mi, csak azonos nemű párral. ÉS nem vonulnak a Pride-on, mert ők is úgy érzik nem azzal kell jogokat szerezni, hogy rózsaszín melltartóban riszálnak a fesztiválon.

Az ellentéteket nem kéne szítani, csendes párbeszéd lenne a megoldás..... szerintem.