Lélekformer

Kivételesen ma egy személyes élményemet szeretném megosztani. Előre kérem nézzék el nekem, hogy beszámolóm nem lesz teljes, hiszen csak egy hétvégét töltöttünk ott, inkább csak benyomásokról élményekről szeretnék írni,

Hihetetlen, de nyertem. A Német Turisztikai Hivatal nyereményjátékán vettem részt és megnyertem a hamburgi hétvégét 2 fő részére, repülőjeggyel, szállással, Hamburg-kártyával. Ez utóbbi arra volt jó, hogy ingyen utazhattunk városon belül  bármivel, és egy csomó helyre, múzeumba kedvezményes belépőt válthattunk, valamint a sétahajókázás árából is volt engedmény. 

Csütörtök este érkeztünk. Repülőtérről szinte ki se tettük a lábunkat máris ott volt a metro lejáró, ami egyenesen a belvárosba repített minket. A metro kijárata a kikötőre néz. Az utazó kilép, és egyből tátva marad a szája, hiszen egy csodálatos kivilágított hajókkal, pezsgő éjszakai élettel teli vidám városba érkezik. A parti sétányon (este 10-kor) még vidám élet folyt, az emberek korzóztak, a teraszok tele voltak, néhány helyről még zene is szűrődött ki. Az érzés olyan volt, mintha egy mediterrán kikötőben lettem volna. Megkerestük a szállásunkat, ami a parttól 5 perc sétára volt. Bár hétköznap este volt, rengetegen voltak az utcán és volt aki teraszon ücsörögve iszogatott, de csak úgy az utcán ácsorogva kis csoportok beszélgettek, sétálgattak. Reggel rájöttünk miért is van ez. Itt minden másképp van, pl az üzletek is később nyitnak, viszont van, hogy este 8-ig, netán éjfélig is nyitva vannak. Itt gondolok ajándék, ruha ....stb boltokra. Étteremben pl ki van írva, hogy reggeli 9-14 óráig !! (nálunk kb. 7-10-ig) 

Hamburg kártyánkat kihasználva próbáltunk minél több helyre bemenni,persze ami ebbe a pár napba belefért. Kezdtük a Hajó Múzeummal. Ha valakit érdekel a hajózás, hát itt nincs olyan amit ezzel kapcsolatban ne találna meg. Az épület 8 emeletből áll és megtalálhatunk itt mindenféle hajómodellt, hajókürtöt, kötelek csomózási módjait, vannak vetítések, matróz és tiszti ruhák a világ minden tájáról és minden más amit felsorolni is nehéz. Porsche múzeum csili-vili régi és új autócsodákkal van tele, beülhetünk egy hangkabinba, ahol meghallgathatjuk különböző versenyautók hangjait. Van szimulátor is: egy igazi Porschéban ülve "száguldozhatunk". A Szent Miklós templom romjai alatt múzeum található, régi kövek, tárgyak és fényképek. A romtemplom belsejébe pedig egy üveglift visz fel a csúcsig. Itt gyönyörű kilátás nyílik a városra és láthatunk képeket a háború okozta rombolásról és összevethetjük az újjászületés képeivel. A parton megnézhettük az U434-et, a tengeralattjáró múzeumot.

Aztán elsétáltunk a Reeperbahn-ra ez a város északi részének főutcája, na itt is aztán zajlik az élet. Az egész városban csak egy plázát láttam, szerintem a hamburgiak inkább itt, a Reeperbahnon "plázáznak". Tele volt elegáns üzletekkel és kávézókkal,  éttermekkel. Persze minden ilyen helynek az utcán voltak asztalai székei és aki nem fért be padokon ücsörgött, vagy csak úgy sétálgatott, beszélgetett. Nem láttam sietős embereket.

Egyik nap befizettünk hajókirándulásra. Kétféle van, a belvárosból induló, a városnéző kicsi hajó. A másik ha a kikötőből induló hajóra fizet be az ember akkor elviszik ki a városból. Láthatunk hatalmas luxushajókat, és megfigyelhettük munka közben a rakodóhajókat, dokkokat. Ez utóbbi volt hatalmas élmény számomra. El se lehet képzelni, hogy egy akkora hajó mellett megy el az ember amire több száz kamion rakománya kerül fel. És úgy tűnt mintha valami könnyű építőkockát raknának egymásra, pedig dehogy. Visszaérve a kikötőbe át is mehetünk a méltán híres és gyönyörűséges Elba alagúton. 

Még egy-két momentum ami megfogott, érdekes volt számomra: kicsit beljebb, tehát nem a kikötőben és nem a belvárosban is szinte minden üzlet előtt, akár újságos, akár zöldséges, akár élelmiszerbolt, volt kirakva egy-két asztal vagy szék, ahova az emberek leültek, megették a reggelijüket, vagy megittak egy sört, amit az üzletben vettek, vagy csak beszélgettek. És ha nem vett az ember semmit akkor se zavarták el, hogy ne ücsörögjön ott, sőt ha bent nem volt vevő az eladó is kijött egy kis csevejre. Annyira emberi volt, annyira barátságos. Kikötőváros lévén nagyon sokszínű az emberek összetétele is. Volt ott kínai, török mellett spanyol, olasz és még sorolhatnám. A múzeumokban szinte csak kínai pénztárosok voltak. 

És a végére hagytam a csúcs élmény: a vasárnapi halpiacot! Ezt mindenkinek látnia kell, ezen szinte (nekem legalábbis a tömegből úgy tűnt) az összes hamburgi részt vesz. Szóval vasárnap hajnalban 3-4 körül elosztják a halat és ezután jön az ami buli. A szombati bulizó fiatalok, mikor vége a bulinak vasárnap hajnalban elindulnak a halpiac felé és a derék háziasszonyok férjükkel is ugyanezt teszik.Hajnalban kinéz az ember az ablakon és azt látja mindenki ugyanarra halad.  A már haltól megüresedett csarnokban hosszú sörpadok állnak, a sarokban csapolják a sört és a terem végén felállított színpadon élő rock zene. Öregek és fiatalok vegyesen ott vigadnak, söröznek, mulatnak, táncolnak (néha az asztal tetején) . Napfelkelte idején mindenki fogja a poharát és elindulnak a móló felé, várják a napfelkeltét. Mikor kivilágosodott mindenki megy a dolgára ki-ki haza, vagy bevásárolni a vasárnapi ebédhez. A piacon vásári kikiáltók kínálgatják a portékáikat, sokszor versbe, vagy rímbe faragva, amit a háziasszonyok körbeállva hallgatnak.

Igen, még rengeteget sétáltunk, megnéztük a Bismarck emlékművet, megcsodáltuk az építészeti remekeket és bár a beszámolóm nem volt teljes, talán felkeltettem az érdeklődés eziránt a sokszínű és vidám város iránt, amibe egy kicsit bele is szerettem.