Lélekformer

És az indulatok jönnek pro és kontra. Jogvédők, aktivisták felháborodtak, hogy  ilyet csinálni pedig nem lehet! Embereket kényszeríteni arra, hogy elhagyják az otthonukat nem lehet. A másik érdekesség, hogy a miskolciak több tízezren írták alá azt, hogy eme kezdeményezést támogatják és a polgármester mellett állnak. Lehet, hogy ők ott laknak, lehet, hogy nekik kell szagolni azt a bűzt, szemetet, randalírozást és hasonló kellemes dolgokat. Lehet, hogy egy ilyen jogvédő aktivistát egy hétre odaköltöztetnék. A másik dolog pedig, hogy ezeket a házakat életveszélyesnek nyilvánították. A felvételeken láthatjuk is, hogy sok vakolat nélküli, omladozó viskókról beszélünk. Aztán ha véletlenül az egyik összedőlt volna a lakója alatt, akkor meg elővették volna a polgármestert, hogy miért nem segített nekik. Most segít, igenis segít, hiszen a kiköltözők kapnak 2 millió forintot. Abban a térségben ennyi pénzét akár egy nagy tanyát is lehet venni és akár el lehet kezdeni gazdálkodni. Vajon ha el akarta volna adni a düledező, komfort nélküli viskóját lett volna ember aki 2 milliót ad érte?

                                                            (forrás:http://www.bontas.net)

Beszéljünk a körülményekről: láthattuk, hogy az omladozó házak között sár, szemét, patkányok. Úgy gondolom ez nem a szegénység, vagy munkanélküliség velejárója. Ez inkább az igénytelenség. El tudja valaki képzelni magáról, hogy olyan szegény legyen, hogy a szemetet se lenne kedve összegyűjteni, vagy elégetni, vagy elásni, hanem inkább szétszórja maga körül?? Ugye nem. És hangsúlyozom a szegénység még nem igazolás az igénytelenségre. Ismerek olyan öreg nénikét, aki naponta elsétál a boltba, megveszi a kis zsömléjét, fél liter tejét, néha egy kis párizsit, néha egy kis farhátat, nem él többől, mint egy közmunkás,  aztán hazamegy, összeszedi a szemetet a háza előtt, megkapálja a kis előkertjét, mert szereti a rendet. Ennyi. Őt így nevelték.    

Aztán feltehetjük azt a kérdést is, hogy miből gazdálkodjon, ha nincs pénze? Volt, van egy alapítvány, ami vetőmagokat, apró állatokat adományoz szegény térségekben, hogy valahogy el tudjanak indulni. A kis csirkéket lehet szaporítani, tojást el lehet adni, zöldséget, apróságokat lehet ültetni. Mit tett a többség? Eladták az adományt és ugyanúgy sorban állnak a segélyért. Az könnyebbnek tűnik, mint a munka. Ne áltassuk magunkat, nyilván van valami oka amiért más kisebbségnek (svábok, tótok, bolgárok..stb) nincsenek ilyen gondjaik. Vajon ha annyira rasszisták vagyunk őket miért nem utáljuk? Lehet, hogy ők akartak beilleszkedni. Valószínű, hogy szeretnek is dolgozni. Nem akarják ránk erőltetni, hogy fogadjuk el az ő szokásaikat, hagyományaikat. Beilleszkedtek.

És igen tudom köztük is van becsületes dolgos ember, de sajnos a többség alapján ítélünk és a többség nem ilyen. Aztán már hallom ahogy mondják: azért tartanak itt szegények, mert ilyen a mi hozzáállásunk. Bezzeg kimennek külföldre, ott aztán van demokrácia, meg egyenlőség. A csudát. Franciaországban is hamar kiderült csak a segélyért állnak sorba, ki is toloncolták őket. Kanada se enged be már többet. Sőt úgy tudom fontolgatták, hogy újra bevezetik a vízumot. (vagy már be is vezették?) Németországban is van ausslanderezés, meg töröközés és cigányozás is. És ezt nem azért mondom, hogy kövessük a példájukat, csak azért mert ott sincs kolbászból a kerítés, ott sem laknak különb emberek.

De mi lenne az igazi megoldás? Talán tárgyalni kellene a vajdával: mi ezt és ezt adunk, de cserébe ezt és ezt várjuk el. A munkára, igényességre való nevelést kellene valahogy elkezdeni. Valahogy.