Jesszus, kedves blogger! Sürgősen helyezd magad sorozat-elvonó kúrára. A rögvalósággal köszönőviszonyban sincs az, ami ellen lázadozol. A szingliség nem álom, nem flangálnak az utcákon Carrie Bradshow-k hordái, és nem minden egyedülálló nő nappal ügyvezető, éjjel bártündér. A divatosan népszaporulatért aggódó figyelmeztetésedet pedig nyugodtan terjeszd ki az urakra is. Tudod, a gyerekszüléshez előbb spermium, utóbb felelősségteljes apa szükségeltetik. Érdekes, mikor társat keres az ember szingli lánya, a kínálati oldalon főként csak az előzőből van nagyobb mennyiség. Pedig kettőn áll a vásár :-P

Nekem ez kicsit 19. századi felfogás... Bridget Jones pedig végig azt akarta hogy összejöjjön a nagy ő-vel, ahogy Carrie is Mr. Biggel. Erről ennyit. Az "igazán szingli" nők meg majd meghalnak egyedül szomorúan a kutyájukkal

@wowerman: Kedves wowerman! Igen, kicsit 19. századi, nem tagadom, hiszen a blogom oldalán olvashatja, hogy kissé maradi vagyok és figyelmeztettem is a kedves olvasókat, hogy aki elégedett korunkkal ne is olvassa írásaimat,mert nekem szimpatikusabbak a "régi" értékek, a nagy család, a baráti összejövetelek, a meghitt beszélgetések és egyéb ilyen ódivatú dolgok. És most bevallom őszintén, hogy nem igazán néztem sem a sorozatot, sem a filmet, mert nem kötött le, de belenéztem és a Szex és New Yorkból nekem az jött le (annak ellenére, hogy Carrie oda volt Mr Bigért), hogy mást se csinálnak, ezek a hölgyek, mint együtt buliznak és iszogatnak és vígan élnek. Ami persze nem baj. Kinek kinek az ízlése és kedve szerint. Ha valakinek ez az életforma jön be legyen. Én csak leírtam az én kis maradi véleményemet.

Nekem semmi gond nincsen a szingli, emancipált nőkkel. A jó értelemben vett feminizmus lehetővé tette hogy egy nőből ma mér tényleg minden lehet, minden karriert vagy foglalkozást választhat, ha akarja: tűzoltó, katona, vezérigazgató, you name it! DE! Aki tényleg nagy karriert akar, annak meg kell fizetnie az árat.
Egy nő megteheti, hogy férfias foglalkozást választ, kvázi férfiként viselkedik a munkában, szexben, stb. De ezt a párválasztás, a családalapítás fogja megsínyleni. Kevés férfi akar még egy kvázi-férfit otthonra. Vagy hogy a gyereket a bébiszitter nevelje fel, az sem egy vidám dolog. De lehetséges. Mindenkinek dönteni kell. Nagy karrier ÉS tökéletes család csak a női magazinokban létezik. Vagy-vagy.

Nekem semmi gond nincsen a szingli, emancipált nőkkel. A jó értelemben vett feminizmus lehetővé tette hogy egy nőből ma mér tényleg minden lehet, minden karriert vagy foglalkozást választhat, ha akarja: tűzoltó, katona, vezérigazgató, you name it! DE! Aki tényleg nagy karriert akar, annak meg kell fizetnie az árat.
Egy nő megteheti, hogy férfias foglalkozást választ, kvázi férfiként viselkedik a munkában, szexben, stb. De ezt a párválasztás, a családalapítás fogja megsínyleni. Kevés férfi akar még egy kvázi-férfit otthonra. Vagy hogy a gyereket a bébiszitter nevelje fel, az sem egy vidám dolog. De lehetséges. Mindenkinek dönteni kell. Nagy karrier ÉS tökéletes család csak a női magazinokban létezik. Vagy-vagy. A kettő együtt nem megy.

@Haloperidol: Teljesen egyet értek

Azt gondolom, hogy a szingliség fő oka az igények növekedése. És ezek közül a kisebbik az anyagi javak iránti igény. A nagyobbikat a férfi iránti elvárások képezik: egy diplomás nő nem adhatja lejjebb egy másik diplomásnál...
És persze, hogy ezáltal beszűkül a lehetséges áldozatainak (zsákmányainak) a létszáma.
És még ezen belül is kiesnek azok a férfiak, akiknek a szellemi színvonala nem magasabb a vadászó nőénél.
Mi kell még? - pedig tudnám folytatni...

@Haloperidol: "Nagy karrier ÉS tökéletes család csak a női magazinokban létezik. Vagy-vagy. A kettő együtt nem megy."

Ez a szint meg a férfiaknak se megy. Vagy tönkremegy a házassága.

www.lse.ac.uk/newsandmedia/news/archives/2010/05/divorce.aspx

www.independent.co.uk/property/house-and-home/men-doing-the-housework-reduces-divorce-risk-study-1977048.html

www.dailymail.co.uk/news/article-1278137/Divorce-likely-husband-helps-housework.html

@Haloperidol: Nem nevezném ezeket férfias foglalkozásnak. Egyébként az ilyen nőknek többnyire nem kell a hagyományos férfi, ha nem találnak olyat, aki hajlandó részt vállalni a gyereknevelésben, házimunkában, inkább szülnek egyedül. Elvégre szexet bármikor kaphatnak fiatal szépfiúktól.

És megszabadulnak a hagyományos nemi szerepektől is, amik a nőket nőietlenítették.

"Baruch és mtsai (1987) felhívják a figyelmet arra az általánosan uralkodó elképzelésre (mely a vizsgálatok szerint tévhitnek bizonyult), hogy a nők számára az otthoni szerepek (háztartásvezető, feleség, anya) természetesek, stresszmentesek, míg a munkahelyi szerepek a pszichológiai stressz elsődleges forrásai. Ezzel szemben az általuk összefoglalt kutatásokban a háztartásbeliek több pszichiátriai tünetről számoltak be, mint a dolgozó nők, és az előbbi csoport hamarabb is kiábrándult a szerepéből. Ennek egyik oka az otthon végzett munka strukturálatlanságában keresendő (nincsenek világos követelmények és visszajelzések), ami nagyon megterhelő lehet. Ezen kívül a nőket hagyományosan felelősnek tartják a családtagjaik jól-létéért is, amire pedig ténylegesen elég kicsi a hatásuk, így a kontroll hiánya még tovább fokozza a szerep megterhelő jellegét."

"A munka pozitív hatását bizonyítja például az a tény, hogy a háztartásbeli nők sokkal rosszabb pszichés állapotban vannak, mint a dolgozó nők. Az otthonon kívül végzett munka jelentős mértékben hozzájárul a nők általános elégedettségéhez (Claes és mtsai, 1995). A munka jót tesz a nők egészségének, főleg a magas státuszú munkák. A munkahely ugyanis a következőket kínálja (amiket a háztartásvezetés kevésbé): kihívás, kontroll, struktúra, pozitív visszajelzés, önbecsülés, szociális kapcsolatok (Baruch és mtsai, 1987). Baruch és mtsai (1987) által idézett vizsgálatok szerint a munka bufferként képes csökkenteni az egyéb szerepekből származó stressz hatását. Azt találták, hogy stresszteli életesemény hatására a dolgozó nők 14%-ánál, a nem dolgozók 79%-ánál fejlődött ki pszichiátriai tünet."

Azt én értem, hogy a te definíciód szerint a férfi nem akar egy másik férfit otthonra, de a nő se akar olyan férfit, akit nem lát férfinak. A hagyományos típusú férfit a nők többsége bizony nem férfinak, legfeljebb "pénzautomatának" látja, vagy elnyomónak. A modern nők különösképpen, de a nem-modernek is. Csak nekik nincs más választásuk.

“Bebbington és munkatársai (1981) azt találták, hogy a férfiak esetében a házasság védelmet jelentett a súlyos depresszió és a szorongászavar ellen: a házas férfiak 2,6%-a, míg az egyedülálló férfiak 8%-a szenvedett ilyen zavarban. A nők esetében a házasság hatása fordított: az egyedülálló nők 4,1%-a szenvedett depresszióban vagy szorongási zavarban, a házasoknál ez az arány több mint négyszeresére nőtt (18.4%)
Mások is kimutatták, hogy a házasság a nők esetében növeli, a férfiak esetében csökkenti a mentális betegségek kockázatát.”

“A nemi egyenlőség szempontjából legjobban álló országokban a párok 60-80%-a fejezte ki elégedettségét, míg ez az arány a hagyományosan férfiak által dominált társadalmakban, például a Közel-Keleten és Ázsia bizonyos tájain csak 20-50%-os.”

"A kutatásban konkrétan azt feltételezték, hogy a magasabb intelligenciájú nők (1) hajlamosabbak rövid távú szexuális kapcsolatot létesíteni, (2) kevésbé fogékonyak a számukra fontos, érdekes partner gazdagságának és státuszának jelzéseire, (3) kevésbé nyitottak hosszú távú kapcsolataikban a hagyományos nemi szerepekre. Az eredmények mindhárom hipotézist igazolták.
Stanik és Ellsworth vizsgálatában azt találta, hogy a magasabb verbális intelligencia pontszámokat elérő nők nyitottabbak voltak a rövid távú szexuális kapcsolatok irányába, ugyanakkor kevésbé érdekelte őket a partner gazdagságának és státuszának jelzése és kevésbé vonzódtak a tradicionális nő-férfi szerepekhez, mint az alacsonyabb intelligencia pontszámú társaik. A kevésbé intelligens nők valószínűleg alacsonyabb eséllyel indulnak az un. "tudás alapú társadalom"-ban, hogy magasabb iskolai végzettséget, ezen keresztül jól fizető állást és anyagi függetlenséget szerezzenek, mint intelligensebb társaik, ezért az erőforrások megszerzésének más útját választják, egy erőforrással bíró partner (férj) megszerzését."

Tehát, még ha minimális esélye is van a "modern" kapcsolatra, akkor is érdemesebb bekockáztatnia a szingli létet vagy egyedülálló anyaságot, mert nem jár rosszabbul, MINT (bocs, itt elírtam) a számára nem megfelelő hagyományos kapcsolattal. A hagyományos emberi értékek teljesen más kérdés, azok egyre több helyről hiányoznak, de nem hiszem, hogy a lényegük abban rejlik, hogy apa családfő, anya meg házicseléd. (sarkítok)

@Haloperidol: Nem nevezném ezeket férfias foglalkozásnak. Egyébként az ilyen nőknek többnyire nem kell a hagyományos férfi, ha nem találnak olyat, aki hajlandó részt vállalni a gyereknevelésben, házimunkában, inkább szülnek egyedül. Elvégre szexet bármikor kaphatnak fiatal szépfiúktól.

És megszabadulnak a hagyományos nemi szerepektől is, amik a nőket nőietlenítették.

"Baruch és mtsai (1987) felhívják a figyelmet arra az általánosan uralkodó elképzelésre (mely a vizsgálatok szerint tévhitnek bizonyult), hogy a nők számára az otthoni szerepek (háztartásvezető, feleség, anya) természetesek, stresszmentesek, míg a munkahelyi szerepek a pszichológiai stressz elsődleges forrásai. Ezzel szemben az általuk összefoglalt kutatásokban a háztartásbeliek több pszichiátriai tünetről számoltak be, mint a dolgozó nők, és az előbbi csoport hamarabb is kiábrándult a szerepéből. Ennek egyik oka az otthon végzett munka strukturálatlanságában keresendő (nincsenek világos követelmények és visszajelzések), ami nagyon megterhelő lehet. Ezen kívül a nőket hagyományosan felelősnek tartják a családtagjaik jól-létéért is, amire pedig ténylegesen elég kicsi a hatásuk, így a kontroll hiánya még tovább fokozza a szerep megterhelő jellegét."

"A munka pozitív hatását bizonyítja például az a tény, hogy a háztartásbeli nők sokkal rosszabb pszichés állapotban vannak, mint a dolgozó nők. Az otthonon kívül végzett munka jelentős mértékben hozzájárul a nők általános elégedettségéhez (Claes és mtsai, 1995). A munka jót tesz a nők egészségének, főleg a magas státuszú munkák. A munkahely ugyanis a következőket kínálja (amiket a háztartásvezetés kevésbé): kihívás, kontroll, struktúra, pozitív visszajelzés, önbecsülés, szociális kapcsolatok (Baruch és mtsai, 1987). Baruch és mtsai (1987) által idézett vizsgálatok szerint a munka bufferként képes csökkenteni az egyéb szerepekből származó stressz hatását. Azt találták, hogy stresszteli életesemény hatására a dolgozó nők 14%-ánál, a nem dolgozók 79%-ánál fejlődött ki pszichiátriai tünet."

Azt én értem, hogy a te definíciód szerint a férfi nem akar egy másik férfit otthonra, de a nő se akar olyan férfit, akit nem lát férfinak. A hagyományos típusú férfit a nők többsége bizony nem férfinak, legfeljebb "pénzautomatának" látja, vagy elnyomónak. A modern nők különösképpen, de a nem-modernek is. Csak nekik nincs más választásuk.

“Bebbington és munkatársai (1981) azt találták, hogy a férfiak esetében a házasság védelmet jelentett a súlyos depresszió és a szorongászavar ellen: a házas férfiak 2,6%-a, míg az egyedülálló férfiak 8%-a szenvedett ilyen zavarban. A nők esetében a házasság hatása fordított: az egyedülálló nők 4,1%-a szenvedett depresszióban vagy szorongási zavarban, a házasoknál ez az arány több mint négyszeresére nőtt (18.4%)
Mások is kimutatták, hogy a házasság a nők esetében növeli, a férfiak esetében csökkenti a mentális betegségek kockázatát.”

“A nemi egyenlőség szempontjából legjobban álló országokban a párok 60-80%-a fejezte ki elégedettségét, míg ez az arány a hagyományosan férfiak által dominált társadalmakban, például a Közel-Keleten és Ázsia bizonyos tájain csak 20-50%-os.”

"A kutatásban konkrétan azt feltételezték, hogy a magasabb intelligenciájú nők (1) hajlamosabbak rövid távú szexuális kapcsolatot létesíteni, (2) kevésbé fogékonyak a számukra fontos, érdekes partner gazdagságának és státuszának jelzéseire, (3) kevésbé nyitottak hosszú távú kapcsolataikban a hagyományos nemi szerepekre. Az eredmények mindhárom hipotézist igazolták.
Stanik és Ellsworth vizsgálatában azt találta, hogy a magasabb verbális intelligencia pontszámokat elérő nők nyitottabbak voltak a rövid távú szexuális kapcsolatok irányába, ugyanakkor kevésbé érdekelte őket a partner gazdagságának és státuszának jelzése és kevésbé vonzódtak a tradicionális nő-férfi szerepekhez, mint az alacsonyabb intelligencia pontszámú társaik. A kevésbé intelligens nők valószínűleg alacsonyabb eséllyel indulnak az un. "tudás alapú társadalom"-ban, hogy magasabb iskolai végzettséget, ezen keresztül jól fizető állást és anyagi függetlenséget szerezzenek, mint intelligensebb társaik, ezért az erőforrások megszerzésének más útját választják, egy erőforrással bíró partner (férj) megszerzését."

Tehát, még ha minimális esélye is van a "modern" kapcsolatra, akkor is érdemesebb bekockáztatnia a szingli létet vagy egyedülálló anyaságot, mert nem jár rosszabbul, hogy a számára nem megfelelő hagyományos kapcsolattal. A hagyományos emberi értékek teljesen más kérdés, azok egyre több helyről hiányoznak, de nem hiszem, hogy a lényegük abban rejlik, hogy apa családfő, anya meg házicseléd. (sarkítok)

A szexésnyújorkkal kezdés alapból komolytalanná teszi az egész cikket.
Kár a szingliket szidni, aki ugye csak nő lehet... tudomásul kellene venni, hogy a világ megváltozott.
100 éve, ha nem ment férjhez a nő sok jóra nem számított, feleségnek neveltek szinte minden nőt. Mai értelemben vett felsőoktatásban, munkában nagyon részt nem vehetett, vagyont nem szerezhetett. Társadalmilag sem nézték jó szemmel, ha valaki úgymond pártában maradt. Ma pedig már házasság nélkül is lehet érvényesülni egy nőnek(nagyon helyesen), mivel tanulhat, dolgozhat nem fenyegeti az, hogy lecsúszik anyagilag ha egyedül marad, maximum később megy férjhez.
Várjuk a cikket a házasodni nem akaró, a rendszeres lerészegedéseiről anekdotázó, mamahotelben lakó 30-as férfiakról is, róluk valahogy kevesebb szó esik:)

Szerintem semmi baj az alapvető férfi-női szerepekkel, én nem szeretnék családfenntartó lenni, de hozzáteszem az én kicsi részem a munkából is; a háztartás vezetésének menedzselése törvényszerűen az én posztom, de ehhez férfiak nem is értenek úgy. Viszont a párom besegít, ha kell porszívózni, főzéshez aprítani, mosogatógépet ki-bepakolni. Tehát egyinkünk sem rinyál, csinálja a dolgát és segít amiben tud a másiknak. Emellett sok a közös programunk, de az én szabadságfokom megkívánja, hogy mehessek egyedül ide-oda, találkozzak barátokkal, stb, ahogy ő sem unatkozik magában. Sosincs ebből konfliktus. Én modern nőnek tartom magam, konvencionálisnak semmiképpen! De az alapvető szerepeket/értékeket szeretem megtartani és egymás igényeit tiszteletben tartani. És tudom, hogy a megosztás a gyereknevelésben is meglesz. Tehát talán nálunk sikerült, hogy nem vagyok háztartási alkalmazott, de karrierista nő sem, de független vágyaim, ambícióim, kis karrierem igenis van a sok közös dolog mellett, és a páromnak is.
Amit a legnagyobb problémának érzek sokrétű, diplomás nőként, hogy nehéz intellektuálisan valóban kielégítő férfit találni, és itt most nem a 'női témákra' gondolok. A másik - egyébként mindkét nemben elharapózó - probléma az önzőség. Nem figyel senki a másikra és kizárólag a saját boldogulására koncentrál bármi áron. Persze az 'elfogadó' hagyományosan a nő volt eddig, ez kezd most megváltozni...rossz irányba. Most ott tartunk, hogy nem egymásra figyel a férfi és a nő, hanem mindenki saját magára - ezért sok a szingli, mert úgy egyszerűbb nem alkalmazkodni. Pedig ez a legfontosabb, és az, hogy az alkalmazkodás kölcsönös legyen - ezt sokan elfelejtik, és csak a másiktól várják az 'elfogadást'.
És hogy teljes legyen a kép, a szex is nagyon fontos, de most erősen túlértékelt, különösen a hűség kérdése. Mert ki a hűség? nekem az, hogy a páromra számíthatok, mint lojális partnerre, jóban-rosszban, egészségben-betegségben. Ahogy ezt tudom nyújtani én is, mert ez az igazán fontos, ami összetart! Az évek múlásával úgy gondolom, pont nem a szex lesz az igazi összetartó erő (öregszünk, ugye...), viszont akivel már most sem lehet egy jó mélyet, tartalmasat, inspirálót beszélgetni, vagy kétely merül fel, hogy baj esetén is segítene megoldani/átvészelni a problémát, annál borítékolt az elhagyás vagy a rém unalmas, üres élet. Ahol még van mit fejlődni, az az, hogy engedni a másikat, kiélni a vágyait - otthon nem lehet mindent megkapni/adni, ezt el kell fogadni. Néha mindenki akar mást, mégha otthon egyébként jó is. Aki ezt elfogadja, azé a világ - ott nem lesznek tabuk és hosszú lesz a kapcsolat...talán örökké? Nem nyitott kapcsolatra gondolok, hanem arra, hogy elfogadjuk, néha nem leszünk kizárólagosak, néha (na nem rendszeresen, nem nyitott kapcsolatról beszélek!) elő fog fordulni, hogy esetleg olyat szeretne megélni a párom, amihez nekem nincs kedvem, és ezt egy alkalom erejével mással fogja megtenni. Vagy fordítva. Azaz, nem leszünk önzőek, hogy megfosszuk a másikat egy neki fontos élménytől, amit én nem tudok megadni neki, de egyszer-egyszer tudom, hogy feltöltené. Ahogy adott esetben engem is valami más. Viszont ehhez még nem vagyunk érettek, és ezért csak frusztrált megcsalásdömping vesz körbe mindenkit, amit mindenki morális hanyatlásként él meg ('ezek a mai nők/férfiak'), pedig ez egyet jelent: eddig felvállalatlan, ki nem nem mondott/elégített vágyak kifejezését, amit eddig senki nem vett figyelembe, és kicsinyes önzőségből nem engedünk a saját egónkból. Pedig mennyit nyerhetne mindenki! Újra lennének nők és férfiak, igazi, tartalmas kapcsolatok...teljesebb, kiegyenlítettebb felállásban.

@öreg zsidó blogger: A nők nem ragaszkodnának a magasabb anyagi-szellemi színvonalhoz (az értelmes, normális hozzáálláshoz inkább)- anyáink korosztálya már egész szépen házasodott lefelé.

Inkább- ahogyan Haloperidol megjegyezte- a férfi feszeng ezen. Tehát ha nőként valaki lefelé akar válogatni, szembe kell néznie vele, hogy nem egy "felette álló férfi" akar uralkodni rajta, hanem egy "alatta álló" (akar kompenzálni vele szemben), hogy "férfinek" érezhesse magát.

Na meg a környezet.

tinyurl.hu/Exih/

A nők igényei nem magasabbak lettek egyébként, hanem megváltoztak, mert megváltozhattak. Egyre fontosabb a férfiak külseje, szexuális hozzáállása és ezt a férfiak jelentős része nehezen kezeli. Könnyebb kifizetni egy vacsorát, vagy összegyűjteni pár milliót (igen, még mindig könnyebb), mint napi szinten "odafigyelni" arra, hogy ápolt legyen, ne hízzon el, elég jól, elég ideig bírja az ágyban ÉS még emberileg is a helyén legyenek a dolgok (gyerekszerető, jó családapa, aki időben hazaér), az eleve meglévő, esetlegesen hátrányosabb testi adottságokról nem is beszélve.

Még két diplomát szerezni is könnyebb, aztán felszedni valami pincérnőt, aki 120 kilósan is elfogadja, meg akkor is, ha este tízkor esik be az ajtón, a gyerekét meg heti kétszer látja. A szex meg kötelesség, párbeszéd a házasfelek között nincs: az egyik keresi a pénzt és várja a szexet, a másik mossa az alsóneműt és neveli a gyerekeket.
Úgyhogy NE ehhez a hagyományosan-értékes családmodellhez ragaszkodjunk. Ezt nagyon könnyű rosszul csinálni, mivel az egyik túl kiszolgáltatott, a másik meg túl lazán veheti az egészet.

@Rebelde: Jó ötlet, köszönöm. Egyébként úgy érzem nem szidtam a szingliket, inkább csak szembe állítottam két modellt. Jó, hogy a nő tanulhat, dolgozhat és a világ fejlődik, de ami a régmúltból jó volt nem kell kiiktatni. Szóval nincs azzal semmi baj, ha buli az élet, de anyának lenni is gyönyörűség.

@Kelatha: Igen lehet nagyon rosszul is csinálni ezt a hagyományos családmodellt, de én látok szerencsére a környezetemben igen sok jó példát is erre. Attól, hogy egy nőnek diplomája van még nem biztos, hogy extra igényei is vannak, lehet, hogy csak egy megértő rendes férjre vágyik. Azt hiszem igazán jó recept nincs , de ha hasonló vágyakkal és adottságokkal találkozik két ember akkor nem a külsőségek számítanak első sorban, és nem a pénz és az autó. Kívánom, hogy a kétdiplomás extra nő és a pincérnő közt félúton találja meg az igazit. Vannak árnyalatok :)

@Kertes_Kata: A szexben való nyitottság azért egy nagyon veszélyes terep. Szerintem inkább önmegtartóztatásra van szükség, nem kell mindig mindent megkapni. Egy férfiban sokkal erősebb a vágy, hogy kizárólagosan birtokoljon egy nőt (testileg) mint fordítva. Ez ellen ti nők tiltakoztok, de nem érthetitek meg a mögöttes motivációt: egy nő mindig biztos lehet benne, hogy az utódja a sajátja, míg egy férfi nem. Nincs annál galádabb amikor egy férj kakukktojást nevel fel, abban a hiszemben él és dolgozik, hogy a saját gyerekét neveli, de valójában a nő egy félrelépéséből van a gyermek (amit lehet, hogy a nő nem is tud).

Lehet bizalomról papolni, és igaz is, hogy a bizalom a legfontosabb egy kapcsolatban, de ez akkor is egy olyan téma amit nő nem érthet (vagyis inkább nem érezhet át). A génjeink továbbadása alapvető ösztön, minden ősünk sikeresen szaporodott, különben nem lennénk itt. Egy ilyen módon rászedett, kihasznált férfinek nagyon intelligensnek és altruisztikusnak kell lennie, hogy elfogadjon egy ilyen helyzetet és ne tegye tönkre a családot. Ha még fiatal, jó eséllyel inkább másik családot alapít.

Szóval szerintem mindenki élje ki a speciális szexuális vágyait a házasság előtt. Ebből a szempontból nem is akkora baj a szingliség, az emberek érettebben házasodnak, nevelnek gyermeket, stb.

Az alapvető hibát ott követte el a kedves blogger, hogy az egész párkapcsolatósdit ő is (mint oly sokan mások) valamiféle adok-kapoknak tekinti, én adok neked ezt de cserébe ezt kérem érte. Nekem kell "valaki" mindegy hogy ki, valaki mert egyébként ki fog nekem teát főzni stb...A szeretetet meg sem említi, ami azért elég vicces :) csakis a javakat és az érdekeket egy igen önző szemszögből nézve :D

Szerintem elég naív dolog azt hinni, hogy aki "időben" férjez megy, annak a boldogság és örök párkapcsolat biztosítva van. Mennyi de mennyi elvált 50-es nőt látni, akik totál leamortizálva egyedül tengetik életüket tizen-huszon éves gyermekeikkel, kedves apuka persze sehol a láthatáron vagy egy fiatalabb pipi mellett kötött ki.

@Kelatha: bebbington vajon a házasság rovására írta-e mondjuk a szülés utáni depressziót is vagy ezeket kifésülte az elemzéséből. Egyébként nem más az ilyen kutatás, mint ideológia, a modern nő tudományos megalapozása

@kommentelő123: Tévedés, én nem tekintek egy kapcsolatot adok-kapoknak, bár nem tértem ki részletesen a szerelemre, de nyilvánvaló számomra, hogy egy kapcsolat lényege ez. Az a mondatom, hogy "nincs aki egy teát főzzön nekem" pedig nem arról szól, hogy ez egy elvárás, hanem arról, hogy bizony sokszor előfordul az emberrel, hogy hazaér, lehuppan és a zizi napja után a párja látja rajta, hogy bizony most jól esne neki egy tea és megcsinálja, nem elvárásból, szeretetből. Azért mert kapok valamit a másiktól vagy adok valamit az még nem azt jelenti, hogy ez elvárás, lehet ezt őszintén szeretetből művelni.

@kommentelő123: én nem az "időben" férjhez menni mindenáron mellett szóltam. Én is fiatalon szültem, ma ötvenes vagyok és boldog. Boldog vagyok , hogy van egy nagy fiam és a párkapcsolatom is tökéletes, de igen látom vannak lepukkant és szomorú és elhagyott asszonyok is. Azt kell mondanom, hogy kettőn áll a vásár. Nem törvényszerű, hogy egy ötvenes lepukkanjon, ha meg így van akkor arról ő tehet. Minden csak akarat és elhatározás kérdése. Kifogásokat persze lehet találni zsáknyit.

@burakefendi: Nem tudom. :) De az állítólag igaz, hogy a matriarchális társadalmakban nem ismert a jelenség, ahogyan a gyerekeik ellen sem fordulnak az ottani anyák.

Az állatvilágban is ritka. A fogságban élő nőstényekre jellemző, hogy megölik, vagy megeszik az utódaikat. Egyébként csak akkor fordul elő, ha kénytelen egyet-kettőt "kidobni a fészekből", mert egyébként egyet sem tudna épségben felnevelni, erőforrások híján.

A szülés utáni depresszióra kitérve, személyes véleményem, hogy valószínűleg nem vette figyelembe. De az is személyes véleményem, hogy a jelenség inkább egyfajta "civilizációs" ártalom, ami közel sem természetes és főleg olyan nőkre jellemző, akik "bezárva" érzik magukat a gyerekkel. Vagy a gyerek valójában "nem kívánt" volt, ám ennek maguk sincsenek tudatában.

"Egyébként nem más az ilyen kutatás, mint ideológia, a modern nő tudományos megalapozása"

A régi kutatások, pl. a nők "született gyengeelméjűségéről" milyen kategóriába tartoztak? :) Inkább elfogadom ezeket, mert több bennük a realitás, mint a mítoszokon alapuló hagyományos nőképről szóló mesékben.