Szerencsémre az általános iskolámra máig nagy szeretettel gondolok vissza és egytől-egyik remek tanárok vettek körül. Mindet nem is tudnám felsorolni, de egy példát el kell mesélnem. Talán azért is gondolom, hogy erről is írnom kell, mert egy iskola mellett lakom és sajnos azt tapasztalom, hogy a gyermekek nincsenek fegyelmezve, a tanárok legtöbbször türelmetlenül kiabálnak velük és senki sem boldog ettől az állapottól.
Cili néni énektanár volt. Ő nem órát tartott, hanem élményeket adott. Ha bejött a terembe a legcsibészebb fiúcska is áhítattal hallgatott. Mindig mosolygott, kedves volt, sose kiabált. Ő volt az aki elvitt először hangversenyre minket a Zeneakadémiára, aki ünneplőbe öltöztette a szívünket, és együtt mentünk az Operába, aki nem énekórát tartott, hanem megmutatta miért szép a zene. Aki úgy mesélt Beethovenről, hogy az egész osztály sírt. Mesélt az élettörténetéről, a megsüketüléséről, szerelméről és a zenéről amit írt, és elképzeltük vajon mire gondolt és mit érezhetett, amikor azokat a dallamokat lejegyezte. Pisszenés nélkül hallgattuk a meséit. Aztán behozta a saját lemezjátszóját feltette a lemezt és mi megértettük miről szól és nem hallgattuk, hanem átéltük a zenét.
Több, mint 40 éve és most is sokszor gondolok rá. Akkor is eszembe jutott, mikor barátnőm, aki kórusban énekel meghívott egy Beethoven koncertre. Ott ültem a nézők között és eszembe jutott Cili néni, hogy igen ő ismertetett meg és nála hallottam először Beethovent, és eszembe jutott amikor sírva hallgattuk a lemezét. Arra gondoltam vajon hogy van , hány éves lehet és tudja-e, hogy mennyire szerettük. És ott ült a nézők soraiban..... el lehet képzelni milyen nyakba borulás következett....le kell írnom a nevét, így csupa nagy betűvel: Havasi Cecília.
Azt hiszem ez a történet arról szól, hogy hogyan kell a gyermeknek példát mutatni, hogyan élvezze a zenét és az élet szépségeit. Kiabálás és követelés nélkül megmutatni a helyes útirányt. A kötelező tananyagon kívül megadni azt a pluszt amivel érdekessé lehet tenni a tanulmányokat, amivel a gyermeket lehet ösztönözni többre és jóra. Bár mindenki így tanulhatna.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.