Bezárnak néhány fiatalt egy házba és mi nap,mint nap beleselkedhetünk hozzájuk miről beszélgetnek, mit csinálnak. Hogyan veszekszenek, hogyan esznek, hogyan fürdenek, mennyit isznak. Csupa érdekes dolog. Az ember alapvetően szeret kukkolni. Erre épül a műsor, s hogy ne unjuk magunkat lehetőleg nagyszájú, veszekedni jól tudó, esetleg közönséges emberkéket eresztenek össze, hogy azért történjék is valami. Persze a műsor közben itt-ott kiderül egyesekről ez-az, persze az újságok is hírül adják, hogy nahát mik ki nem derültek és lehet ismét tupírozni a semmit. A műrorba való válogatást is nagy felhajtás övezi, több százan, esetleg ezren állnak sorban, hogy részesei lehessenek a nagy gépezetnek. A kicsit szebb lánykák persze ajánlatot kapnak egy férfi magazin fotózására, a kicsit csúnyábbakat, majd fotoshopolják. A legtöbbjük azzal a reménnyel indul a műrornak, hogy majd sztárt faragnak belőle, de nagy részük elvész a süllyesztőben és később legfeljebb tivornyáiról , botrányairól adnak még egy-két tudósítást. Legtöbbjük nem tud megbírkózni a rivaldafény és kreált szeretet halom csillogásával, majd nem sokkal utána a mellőzöttséggel. Legtöbbjüket elkábítja a vélt siker, a riportok, az újságírók és fényképészek hada, azt gondolják ez nekik szól, pedig csak egy piciny alkatrészek ebben a nagy gépezetben, kellékek csak arra, hogy növeljék a TV nézettségét és ha már nem tudnak semmi érdekeset ,vagy botrányosat tudosítani róluk, nos akkor mehetnek vissza ahonnan jöttek. Kit érdekelnek, kit érdekel, hogy tönkre teszik az életüket, kit érdekel egy átlagos ember?
Érdekes momentum még, hogy egy átlagos adományvonal, ahol leukémiás gyermekeknek, fogyatékosoknak, vagy árva kutyáknak adományozhatunk egy-egy hívással és sokszor mindössze 100 ft-ot, alig kapnak hívást, ám egy ilyen műsor ahol arról szavazhatunk, hogy ki kerüljön be, vagy ki, bizony több ezer hívást kap és nem 100 ft-ért! Szégyenlem magam embertársaim nevében is, mert ez csak azt bizonyítja, hogy empátiánk az nincs, viszont olcsó csillogásért, kukkolásért, szegényes életünk ily módon való színesebbé tételéért , ilyen olcsó szórakozásért hajlandók vagyunk áldozni. Ez lenne hát a XXI. század értékrendje?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.