Napjainkban egyre többen fordulnak el a hagyományos orvoslástól, mely sokszor személytelen, mely nem törödik az emberrel összeségében, csak egy adott dologra keresi a megoldást.

(kép forrása: http://www.gratula.hu)

Talán még páran emlékeznek a jó régi háziorvosokra, akik tényleg ismerték a betegeiket, azokhoz rendszeresen kijártak, ismerték anyagi helyzetét, szokásait, életritmusát, meg úgy általában az egész embert. Ők voltak akik még megnyomogatták az ember hasát, megkopogtatták a hátát, belenéztek a torkába, fülébe, vagyis megvizsgálták. És nem kellett ultrahangra, röntgenbe, laborba küldeni, mert lehúzta a szemhéjat, megnyomta a körmöt és tudta, hogy vérszegény vagy, meghallgatta a tüdőt és tudta, hogy tüdőgyulladás vagy sem. Manapság egy ilyen orvos nem élne meg, hiszen még egy röntgenre se küldött el, még antibiotikumot se írt fel. Manapság bemegy az ember a háziorvoshoz, panaszkodik, kiírják neki a több tucat vizsgálatot, amire időpontot kell majd kérnie, el kell végeztetnie, majd az eredményekkel visszamegy, kap valami gyógyszert és meg is gyógyult.

Egyre többen vannak akik pont emiatt elfordulnak az orvoslástól és a természetgyógyászatban keresik a megoldást. Bár úgy érzem, hogy kicsit átestünk a ló túloldalára, egyesek a másik ló másik oldalára is. Kínai orvoslás, indiai, japán. Tudjuk nagy hagyományai és eredményei vannak ezeknek az eljárásoknak. De szerintem figyelembe kellene venni, hogy ezt keleti emberek találták ki keleti embereknek. Más az éghajlatunk, mások az étkezési szokásaink, mások a fűszereink, másfajta húst és zöldséget eszünk, más a konyhatechnikánk. Valamint elfelejtkezünk arról, hogy nekünk itt a Kárpát-medencében is voltak népi hagyomásos gyógymódjaink, amik nekünk szóltak, a mi gyógynövényeinkből készültek a mi ízlésünknek és szokásainknak feleltek meg. A világon egyedülálló gyógyvízkészlettel rendelkezünk. Miért részesítjük előnyben a keleti orvoslást a magyar népi hagyományos gyógyítással szemben?

Eszebe jutott nagymamám néhány fortélya, ami persze nagyon egyszerű, mert nem volt mami természetgyógyász, de az egyszerűbb dolgokat megoldotta otthon. Pl. ha köhögtünk hagymateát főzött, a hagyma vörös héjából és karamellből. Ha begyulladt a szemünk kamillás borogatást kaptunk rá, ha a torkunk fájt reteklével, vagy ha nem volt sós, langyos vízzel kellett gurgulizálni. Ha lázasak voltunk hideg vizes borogatást kaptunk és csak végső esetben lázcsillapítót. Méhcsípésre, duzzanatra paradicsomos borogatást (fél óra alatt eltűnik a duzzanat). Fülfájásra kövirózsa nedvét. Persze a magyar népi gyógyászat ennél sokkal összetettebb, hiszen több száz gyógynövényünk, fűszernövényünk van aminek megvan a gyógyító hatása, gyógyvizeink is remek hatással bírnak, miért nem használjuk ki őket.

De ennek ellenére úgy gondolom, mint a nagyi, hogy nem kell minden apró dologgal orvoshoz rohanni, de ha nagy a baj, nem árt egy szakemberrel is megnézetni magunkat és van olyan bizony amit csak a sebész kése old meg.  Ne essünk abba a hibába, hogy teljesen elvetjük a hagyományos orvoslást, hiszen annak is vannak eredményei, kidolgozott rendszere, tapasztalata. Ne gondoljuk azt, hogy egy három hónapos kurzust elvégzett "természetgyógyász" mindent megold. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy megiszunk naponta egy fokhagymás citromlevet és elkerül minket a rák. XXI. században élünk, járjunk rendszeresen szűrésre, majd vegyük hónunk alá a gyógynövény határozót és ki a rétre! Találjuk meg az arany középutat.